|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2008-05-16 14:07:38, péntek
|
| |
| |
NUR EIN WORT
Mi volt eddig? Próbáljuk jobb szavakkal.
Ahogy használtuk őket, nem hatott.
Biztos volt fontos is. Csak elfeledtem.
Hát te? Te sem tudsz semmi biztatót.
Elmondanád, múltkor miről beszéltem?
Idéznél szó szerint egy délutánt?
Mit szóltam hozzád épp tavaly ilyenkor?
Honnan lett értelmes, mi összeállt?
Az első szó mi volt? A mondatok?
Milyen szavakkal súgtam, hogy szeretlek?
S vajon miket hallottam válaszol?
Könnyűnek tűnnek. Végül is lecsengtek.
Találj meg egyet. És azt csak nekem.
Vagy mondjam én előbb? Épp lenne rá ok -
de most te jössz. Olyan fáradt vagyok.
Ne gondolkodd túl, mert még elhibázod.
Tudod, hogy választhatsz, én is tudom.
Mi lenne jobb? Melyik gyötörne jobban?
Hogy rontsál. Szinte ennek drukkolok.
Hangozzék bár kegyetlenül, unottan.
Egy szó elég. Nem értem félre majd.
Ami eszedbe jut - pont az legyen.
Mondd ki!
De jól vigyázz. Végül még elhiszem.
(Karafiáth Orsolya) |
|
| |
|
2 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-16 13:24:03, péntek
|
| |
| |
VALAMIT NEM ÉRTEK
Bódás János
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-16 09:15:40, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor:
NE SZÓLJATOK
Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
Fojtsátok vissza lélekzetetek...
Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda...
Pedig elmult Halottak napja is,
Mi most nem hull le, nem hull le soha,
Ne szóljatok, és ne mozduljatok, -
Egy pillantás, egy sóhajtás elég:
És lehullnak a legutolsó álmok,
És meghalnak az utolsó mesék.
Ne szóljatok és ne mozduljatok,
Egy nesztelen lépést se tegyetek, -
Mi most nem hull le, nem hull le soha,
Hátha örökké tart ez a csoda,
Hátha nem hullnak le a levelek... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
263 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 186
- e Hét: 3747
- e Hónap: 6968
- e Év: 33096
|
|
|
Offline
