|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2009-07-12 22:47:46, vasárnap
|
| |
| |
Reményik Sándor - A Göncöl szekerén
Derült az este, csendes, csillagos.
Túl minden szenvedélyen, lázon,
Én a Göncöl szekerén kocsikázom,
Ott, ahol ember embert nem tapos.
A derekaljam: széna, illatos,
A Göncölszekér szénával tele,
Kaszáltak már az égi réteken,
S lelkemnek sohse volt ily fekhelye.
Hanyattfekszem s az ürbe bámulok,
Friss széna, illatos: a derekaljam,
A pici földtől be messze szakadtam!
Köztem, s közte ezer csillag-távol.
És mily csend van itt, milyen hallgatás!
Nincs berregés, nincs ostorpattogás,
A Göncölszekér csak úgy megy - magától...
A Göncölszekér biztosan halad,
Rúdja nem törik, fékje nem szakad,
El nem ragadja semmi;
Ó jó itt fenn az örök bolt alatt,
Az örök szénás-szekeren pihenni.
Lenn hagytam mindent, mindent, ami fájt,
Kelnek szívemben új melódiák,
A végtelenség árja szinte fölvet...
S mégis jó volna fejem alá tenni
Egy kis maroknyi édes anyaföldet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-12 15:35:33, vasárnap
|
| |
| |
"Így működik a világ angyala, akit úgy hívunk, hogy tündér. De így működnek a mi embersegítő angyalaink is.
Azzá válni, akit szeretek - ez az angyalpszichológia fontos tanítása.
Ehhez az angyalnak el kell felejtenie önmagát. Ki kell bújnia magából, levetni egyéniségét, mint egy ruhát - vagyis az első lépés, hogy föl kell áldoznia önmagát.
Egy kicsit meg kell halnia s föltámadnia bennünk.
Vagy másképp: el kell felejtenie, ki ő, és beléd kell álmodnia magát, mintha te lenne ő.
Ezt hívják az angyalok "átélésnek" vagy "azonosulásnak".
Művelt angyalok, akik sok könyvet olvasnak, úgy nevezik, hogy metamorfózis.
Ennek tehát két lépése van.
Az első: kilépek önmagamból, és ideiglenesen föláldozom a lényemet - érted.
A második: belelépek a lényedbe, azonosulok veled, és én leszek te.
A második lépés a nehezebb.
Bele kell bújnia egy idegenbe. Magára kell öltenie egy másik ember lényét, az ő testi-lelki "ruháját", jellemét, természetét. S mivel rendszerint beteg lénybe bújik, a legnehezebb, hogy át kell élnie a betegségét, a kínját, a rémületét, az őrületét. És meg kell szenvedni a szenvedéseit.
...
Őrangyalod, ha vigyáz rád, oly mértékig a lényeddé válik, hogy azt gondolja, amit te gondolsz, azt érzi, amit érzel, átéli lelked minden zűrzavarát - és ezért pontosan tudja, hogy hol akarod éppen elrontani az életedet.
Látja, hogy mi készül benned.
Ez nagyon fontos angyaltudás. Mindennek, ami veled történhet a jövőben, a csírái már ott lappanganak benned; az angyal tudja, ha mindezt megszülöd, mi lesz a sorsod.
...
Nem mindig hallod. Mert az angyal olyan észrevétlen, hogy nem is tudod, hogy ő benned van. Fogalmad sincs róla. Csak onnan veszed észre, hogy egy hang megszólal benned. Mintha hirtelen világos gondolataid támadnának, és váratlanul azt érzed, hogy eloszlanak a félelmeid.
Mész az utcán, és hirtelen jó kedved lesz.
Vagy erőt érzel magadban. Fáradt voltál, és egyszerre bizseregni kezd valami benned; feltöltődtél, erős lettél, megjött a kedved...
... ez az angyal munkája volt."
(érzed már?)
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-12 09:05:46, vasárnap
|
| |
| |
Reményik Sándor : Eredj, ha tudsz!
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
Eredj...
szállj, mint a fecske délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek.
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, az érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt.
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes sem hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak
Meglátogatták az itthoni árnyak.
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szélbe minden régi álmod,
Ha úgy látod, hogy minden elveszett
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom,
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok!
Leszek örlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz lappangó rút féreg,
De itthon maradok.
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár, halló fülekbe cseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
A kanóc vége, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz - száz évig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér.
És akkor...!
Még nem tudom:
Jut - e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-12 08:07:08, vasárnap
|
| |
| |
Füzesi Magda: Metamorfózis
Én azt hittem, enyém a tenger,
Amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
E kincset vágytam szüntelen.
Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-12 07:44:56, vasárnap
|
| |
| |
Győri Dezső:És végre egyszer úgy szeretni
Mit szeretnék? Kérdi az őszöm,
most, hogy henyén a nyárra dűlt.
Élni? Halni? Maradni? Menni?
Talán csak különb ember lenni,
mint amilyennek sikerült.
S szeretnék egy nőt, azt az egyet,
ki nincs, ki kell s kit nem szabad,
s aki állandóan szomjra gyújtja
s ennen kéjével oltja újra
ős férfi életszomjamat,
s mámort, amely nem részegít le,
eszmebort, melynek nincs doha,
nem aratni, csak vetni, vetni ...
S tán végre egyszer úgy szeretni,
hogy másnak ne fájjon soha. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-12 07:24:25, vasárnap
|
| |
| |
Az a baj a nem feltűnően fényes intellektusú emberekkel, hogy saját példájukból kiindulva másokat is hülyének néznek.
(Vavyan Fable) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap idézete |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2009. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
1308 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 302
- e Hét: 3863
- e Hónap: 7084
- e Év: 33212
|
|
|
Offline
