|
2014-02-24 01:38:54, hétfő
|
| |
| |
William Shakespeare
XV. Szonett
Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít;
Ha látom, egy az ember s a növény,
Egyazon ég húzza föl s rontja le:
Friss nedvben ragyog, lankad, túl delén,
S kopik daliás emlékezete, -
A múlás eszméje mindig elő-
Ragyogtatja legdúsabb tavaszod,
Melyben küzd már a romlás s az idő,
Hogy mocskos éjbe fojtsa szép napod;
S küzdve az idővel, mely elragad,
Mert szeretlek, én feltámasztalak.
Fordította: Szabó Lőrinc
Link None, but the lonely Heart
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
Offline
