|
2014-02-03 01:22:31, hétfő
|
| |
| |
Török Sophie
Úgy éreztem
Úgy éreztem, a világot szakítom ki
szívemből, amikor téged kiszakítlak,
de te gyengéden visszasimogattad
meglazult gyökereidet, s velem maradtál.
Élsz bennem tovább, elágazva agyamban
s idegeimben - de a világot
nem adtad vissza nekem.
Mit ígérsz szemmel és mosollyal
és simuló tested zsibbasztó melegével?
Mikor csak venni tudsz tőlem és
mindennap valamit visszavenni,
de adni nem tudsz fulladt vágyaknál egyebet.
Ha fájdalmamban sikítok, s rémületem
futásra indít - te szelíd két karod
szerelmes ívével visszafogsz.
S ha gyönyörtől gyengén már maradok:
két édes karodat rögtön visszaveszed.
Lassan ölsz, cseppként szívod erőmet,
mint alvó fát a téli zsibbadásban
lassan fojtja meg a hínár.
Nem fogok sikoltani! Elaltatom gyanúdat,
még mosolygok is, álmodban bontom le
testemet félelmes varázsodból,
halkan, halkan - hogy föl ne riadj,
és zokogásom csendben lesz addig
míg végzetes szerelmedtől
messze futottam.
Link The Power of Goodbye
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Török Sophie |
|
|
|
|
|
Offline
