2020-01-07 17:51:15, kedd
|
|
|
Csókák csikognak . Megjön a tél megint .
Dér volt az éjjel . Mustszagú nagy hegyek
csillámlanak kopár ezüstben -
Minden ezüst , belecsöndül ég , föld .
Villámlik ég , föld , rettenetes ezüst
szépségben : omlik a földre a gyönge lomb , -
megvillog egy ezüst halánték ,
moccan alig : leomolva menten .
Apám ! - riadtan suttogom - elzuhan !
Kapnék utána : föl se tekint , szegény :
tesz - vesz tovább , szótlan , rogyottan ,
szél emeli szaladó kacatját .
Portól hunyorgat , bajsza merő törek :
szekcsát cipel - lám könnyü ( hisz az nehéz ! ) ,
bedönti az egyszál tehénnek :
neh ! - keserűen taszigálja - edd hát !
Aztán kiballag , hátrapöccenti rossz
vedlett kalapját , a küszöbön megáll ,
előkerül az ócska dózni ,
leng a maró cigaretta füstje .
Leng , leng , eloszlik rongyosan , ellebeg ,
bámulja felhős szemmel az én apám ,
köhint , s némán , föloldozatlan
tántorodik le a néma földbe .
***** Bédné Marika : 2020 . 01 . 07 . 17 : 45 . Forrás - Fejér Megyei Hírlap *****
A költőt " Választékos versbeszéde a magyar líra egyik legnívósabban szóló költőjévé emeli "
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|