|
2018-03-11 15:14:38, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Kishúgomnak
Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,
De emlékszem baba mosolyodra,
S bár első szavad már nem dalol fejemben,
Közös játékaink soha nem felejtem!
Emlékszem, vártalak nagyon!
Csendes nyári éjen
Kívántam a teliholdtól,
Legyen kistestvérem!
Máskor az ablaknál állva,
Hűvös őszi este
Ugyanezt kívántam
A villámokat lesve.
Emlékszem, a kórházban
Mit sem értve ültem,
De mikor megláttalak,
Szörnyen megörültem.
Hát együtt cseperedtünk,
Nevettünk és sírtunk,
Néha veszekedtünk,
És lett pár közös titkunk.
De én megváltoztam,
S most változol te is.
Minden, ami velem volt,
Megeshet veled is...
Most nem értjük egymást egészen,
Mégis hiába sírok halkan,
Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,
S megölelsz, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,
Amit tőled kaptam,
Mint tündérnevetés,
A lelkemet nyugtatta.
Mindet elrejtettem
Mélyen a szívembe,
Hogy visszaölelhessem
Egyszer az életben...
Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,
De emlékszem kedves mosolyodra,
S bár első szavad már nem dalol fejemben,
Közös perceinket soha nem felejtem...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
Címkék: visszaölelhessem, tündérnevetés, cseperedtünk, kistestvérem, megváltoztam, veszekedtünk, teliholdtól, elrejtettem, megláttalak, kishúgomnak, mosolyodra, perceinket, villámokat, megörültem, kórházban, emlékszem, játékaink, nevettünk, nyugtatta, megölelsz, ablaknál, szívembe, fejemben, felejtem, változol, kívántam, ugyanezt, megeshet, szörnyen, megérzed, vártalak, lelkemet, sírtunk, egymást, titkunk, egészen, ablaknál állva, villámokat lesve, lelkemet nyugtatta,
|
|
Offline
