|
2018-06-21 06:37:56, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Dutka Ákos - A magyar dal
Ott terem lenn a Tisza partján,
Mint a magyar szél: síró és szilaj;
Mezők zsoltára, szabad ének -
Ki írta?... Bizony azt se kérded, -
Lelkünkből szálló óriás sóhaj.
Szárnya legyen bár korcsma-mámor,
Vagy a nagy pusztán égő szerelem,
Legyen rikoltó magyar átok, -
Lángszínű mind: (magyar virágok)
Ritmusa szent, mert könnyekből terem.
Bennük dalol a Tisza habja,
Hullámos kedvű, mint a Balaton.
Szárnyas szavakkal bőven ömlik,
Játékosan, cifrán kötődik
S imádságként zeng férfi ajkakon.
Ez a mi vérünk muzsikája,
Lelkünk megszentelt lángoló bora,
Párisban vagy a Tisza táján
Hegedűn zeng, vagy régi hárfán, -
Ha hallod, - el nem felejted soha.
Ez az egyetlen ősi kincsünk:
Világhódító, szárnyas drága dal,
Melyből miként Tokaj borából
Az ősi mámor tüze lángol,
Melyben örökké él a bús magyar. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGYAR VÉR |
|
|
|
Címkék: imádságként, világhódító, megszentelt, lelkünkből, könnyekből, muzsikája, lángszínű, játékosan, szavakkal, szárnyas, felejted, szerelem, kincsünk, párisban, egyetlen, hullámos, zsoltára, korcsma, ritmusa, ajkakon, lángoló, lelkünk, kötődik, balaton, hegedűn, virágok, szárnya, rikoltó, pusztán, melyből, partján, melyben, borából, magyar, lángol, szilaj, magyar szél, nagy pusztán, Dutka Ákos,
|
|
Offline
