|
2018-07-10 18:47:48, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserű magány kerít minket a hatalmába, mintha elhagyatott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra meg újra felszakad. Olyan seb, amely még akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy többé nem tud majd nevetni, hogy soha nem lesz könnyű a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre, és közben nem látnánk, mi van előttünk, és nem tudnánk, merre haladunk.
Elif Sakaf |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
Címkék: hiányérzetünk, elveszítünk, megváltozik, tapogatózva, araszolnánk, elhagyatott, szerettünk, eltávozott, kerülnénk, szeretett, begyógyul, felszakad, múlásával, magunkban, titokként, hatalmába, sötétben, ilyenkor, előttünk, haladunk, lelkünk, nevetni, hiányát, folyása, őrizzük, tudnánk, látnánk, közben, magány, enyhül, könnyű, mintha, minket, miután, meghal, vérzik, szeretett lényt, élet folyása, sötétben tapogatózva, Elif Sakaf,
|
|
Offline
