|
2018-07-16 13:12:21, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Farkas Éva - Fásultan
Észrevétlen teltek el az évek,
Sötét hajadba ősz szál is vegyül,
Ritkán sétálsz, a lépted sietős,
S ha sétálsz néha, azt is egyedül.
Vágyaidat mélyen eltemetted,
Pedig ott belül vannak vágyaid,
Ha villannak színes álomképek,
Lecsendesíted belső hangjaid.
Függöny mögül nézel ki a fényre,
Félsz, a napsugár biztos elvakít,
A közönynek álarcát felöltve,
Nyugalmasan tengeted napjaid.
Fekszel az ágyon, nem akarsz semmit,
Mert a semmit el nem veszítheted,
Nem alszol, csak színleled az alvást,
Így nem lesz kérdés, nem lesz felelet.
Naponta húsodba vág a muszáj,
S mégsem emeled fel a szavadat,
Vezekelsz meg nem történt bűnökért,
S közben magad ítéled el magad.
Megszokásból csókolsz, ölelsz, szeretsz,
De szívedig már semmi el nem ér,
S asztalodon megszokott az étel,
Meleg a sör, és száraz a kenyér.
Kelj fel, adj még egy esélyt magadnak!
Életed meg nem ismételheted,
Azt, amit egyszer elszalasztottál,
Lehet, hogy soha meg nem teheted.
Ne félj, ha úgy esik jól, kiabálj,
Lépj ki a fényre, tárd ki a karod,
Űzd el magadból a fásult csendet,
Vár az élet, ha te is akarod! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FARKAS ÉVA |
|
|
|
Címkék: elszalasztottál, lecsendesíted, ismételheted, megszokásból, nyugalmasan, veszítheted, észrevétlen, eltemetted, megszokott, asztalodon, színleled, álomképek, vezekelsz, villannak, közönynek, vágyaidat, csókolsz, szívedig, szavadat, hangjaid, napsugár, bűnökért, felöltve, szeretsz, magadnak, fásultan, tengeted, magadból, kiabálj, függöny, csendet, elvakít, felelet, naponta, húsodba, hajadba, lépted sietős, napsugár biztos, közönynek álarcát, esélyt magadnak, fásult csendet, Farkas Éva,
|
|
Offline
