|
2018-10-28 20:16:11, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Kun Magdolna :
Évekké sírtam...
Évekké sírtam azt, ami nyomasztott itt benn,
ami elsorvasztotta a szép reményeket,
ami úgy lopta ki belőlem a boldog éveket,
mint madárfiókákat a vaddá tett ebek.
Még ma is szenvedek, ma is nagyon fájok,
még ma is felszakadnak a könnyel teli ráncok,
amik barázdákba árkolják a vélt sérelmeket,
hogy azok arcélemre törjenek szilánkos jeget.
Ami mély nyomokat vés szívünk közepébe,
annak mindig, de mindig könnyhullás a vége,
mert ami vércseppekként árad az idő-utakon,
az nem gyógyuló seb lesz a lélekfalakon. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
Címkék: elsorvasztotta, vércseppekként, madárfiókákat, felszakadnak, lélekfalakon, nyomasztott, könnyhullás, reményeket, sérelmeket, barázdákba, szilánkos, arcélemre, szenvedek, közepébe, törjenek, nyomokat, magdolna, árkolják, gyógyuló, belőlem, könnyel, szívünk, nagyon, utakon, évekké, sírtam, mindig, ráncok, boldog, éveket, fájok, annak, vaddá, jeget, lopta, szép reményeket, boldog éveket, vaddá tett, könnyel teli, vélt sérelmeket,
|
|
Offline
