|
2018-11-01 14:26:33, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Schmidt Lívia:
Most alszol...
Kicsi kápolna, szürke kőkereszt,
a lélek már lázad - engedi a test...
Mama! Most alszol, csendben elmentél,
gyökerem megvágva - mintha lebegnék...
vonzanak, hívnak a fényes fellegek,
alakod tovatűnt - bús, könnyű lehelet -
könnyebbek a könnyek is, de nem úgy a
szavak, nehézkes a levegő, súlya fojtogat,
te elmentél, most alszol, égi úton jársz...
Mit üzen a szél? - tollpiheként szállsz -
aszott tested mélyén gyenge, rab madár
anyag-börtönében megváltásra várt.
Most alszol, elmentél - mit üzen a szél?
Szabad vagy, szabad - az Úrhoz megtértél,
égi utakon, a mennyországban jársz,
a fényben békét, megnyugvást találsz.
Hamvaid, emléked velünk itt marad,
gesztenyefák őrzik örökkön álmodat...
Kicsi kápolna, szürke kőkereszt,
a lélek már szárnyal - bezárva a test...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
|
|
Címkék: mennyországban, gesztenyefák, tollpiheként, megváltásra, megnyugvást, börtönében, könnyebbek, kőkereszt, megtértél, vonzanak, gyökerem, lebegnék, megvágva, fojtogat, nehézkes, elmentél, fellegek, tovatűnt, szárnyal, csendben, találsz, álmodat, lehelet, könnyek, örökkön, fényben, emléked, hamvaid, szállsz, kápolna, bezárva, schmidt, alszol, utakon, szabad, tested, fényes fellegek, mennyországban jársz, fényben békét, Schmidt Lívia,
|
|
Offline
