|
2018-11-15 20:29:53, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Várnai Zseni:
CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VÁRNAI ZSENI |
|
|
|
Címkék: újjászületnek, életmagvakat, újjáteremti, éreztessem, hangjegyem, megújhodás, rámragyog, varázslat, tavasszal, zsonganak, fordítnám, holnapom, megmarad, fűszálak, bölcsebb, feledném, gondolok, harcomat, madárdal, tündöklő, boldogok, ameddig, kikelti, arcomat, falevél, élhetem, elvitte, csillag, illatár, ihletét, tavaszi, ugyanaz, csodája, létezés, bogarak, illatot, fűszálak milyen, föld őrzi, Várnai Zseni, CSODÁK CSODÁJA,
|
|
Offline
