|
2018-03-16 15:59:53, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Sulyák Tamás: Véletlen
Forró sóhajod megégeti szívem,
menekülnék tőled, de hiába minden,
mert elcsukló hangon rólad álmodom,
így ébredek azóta minden hajnalon.
Véletlen csupán, hogy rólad álmodom,
de szerelmes szíved oltárán áldozom,
hogy egyszer észreveszel a tömegben,
s leoldod bilincseim, fagyos kötelem.
Távol van már a perc, mikor éreztem,
egyedül voltam, megsebezve léteztem,
de mi volt, elmúlt, fájó, bús dalom,
mikor követtelek téged vakon...
Forró sóhajod megégeti szívem,
menekülnék tőled, de hiába minden,
mert elcsukló hangon rólad álmodom,
így ébredek azóta minden hajnalon.
Véletlen csupán, hogy rólad álmodom,
de szerelmes szíved oltárán áldozom,
hogy egyszer észreveszel a tömegben,
s leoldod bilincseim, fagyos kötelem.
Távol van már a perc, mikor éreztem,
egyedül voltam, megsebezve léteztem,
de mi volt, elmúlt, fájó, bús dalom,
mikor követtelek téged vakon...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
Címkék: észreveszel, bilincseim, menekülnék, követtelek, megsebezve, szerelmes, léteztem, véletlen, tömegben, elcsukló, hajnalon, megégeti, álmodom, egyedül, éreztem, leoldod, oltárán, egyszer, kötelem, áldozom, ébredek, sóhajod, minden, szívem, sulyák, csupán, elmúlt, szíved, fagyos, voltam, hangon, téged, rólad, vakon, mikor, dalom, Sulyák Tamás,
|
|
Offline
