|
2018-03-21 00:59:17, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
József Attila: Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
bimbózó ifjú zöld reményt,
szerelmes szivem sóhaját
s csitítgatom szegényt,
nekem nyilik minden berek
- a vérem játékos gyerek -
s a Nap elém hajol
és rám kacag, milyen ravasz
- ó, pompa, szin, ó, dús Tavasz! -
csak Márta nincs sehol.
Havas telekre zsenge fű,
a szellő nádi hegedű,
rügyeznek ifjú lányszivek,
az arcokon derű!
Csikó nyerít szerelmi vészt
s a torkom fölkiáltni készt:
- Vén Földünk hogy forog!
S a kék ég is milyen magas,
- ó, pompa, szin, ó, dús Tavasz! -
reá ha gondolok.
Itt ékes, hímes szőnyegek,
ott északon a bús hegyek,
hol nem gondolnék rá soha...
de arra nem megyek...
- Rikolts, dalolj szegény torok:
- Ihaj, a Földünk hogy forog!
Ihaj, szerelmi láz!
Míg jő a Tél, ki béhavaz
- ó, pompa, szin, ó, dús Tavasz! -
s a halál citeráz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - TAVASZ |
|
|
|
Címkék: csitítgatom, fölkiáltni, lányszivek, rügyeznek, szőnyegek, szerelmes, gondolnék, gondolok, szerelmi, szegényt, telekre, északon, citeráz, játékos, tavaszi, földünk, arcokon, éneklem, szegény, rikolts, bimbózó, sóhaját, reményt, béhavaz, tavaszt, szellő, zsenge, dalolj, hegedű, tavasz, megyek, hegyek, milyen, józsef, nyerít, torkom, vérem játékos, szellő nádi, arcokon derű, torkom fölkiáltni, halál citeráz, József Attila,
|
|
Offline
