Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szuhanics Albert: Tétova ősz jött
  2014-09-20 02:44:37, szombat
 
  Szuhanics Albert

Tétova ősz jött

Tétova ősz jött,
álmatag vándor,
a nyárral könnyű
flörtöket ápol...

Őrizi éjjel,
vigyáz rá nappal,
nem űzi ő el
búval, haraggal...

Erdőn sétálnak
az ősz a nyárral,
ahogy egy fiú
andalog lánnyal...

Sétálnak együtt,
még kéz a kézben,
s bágyadt nap fénylik
a kéklő égen...

Közel a búcsú,
eljön a perce,
harmatot könnyez
a szép nyár lelke.

Indul nagy útra,
emészti bánat,
immár az őszre
bús napok várnak.

Szürke az ég fent,
vigaszt nem lel ő,
hideg szél süvít,
hull őszi eső...

Egyre csak búsul,
reszketve, térden,
s felváltja a tél,
friss hóval... szépen...
 
 
4 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Mi mindig búcsuzunk.....
  2014-09-10 13:59:45, szerda
 
 
Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

/ Reményik Sándor /
 
 
1 komment , kategória:  Versek  
Petőfi Sándor: SZÜLŐFÖLDEMEN
  2014-09-09 01:44:41, kedd
 
  Petőfi Sándor: SZÜLŐFÖLDEMEN

Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
,,Cserebogár, sárga cserebogár!"

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
,,Cserebogár, sárga cserebogár."

Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
,,Cserebogár, sárga cserebogár."

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
,,Cserebogár, sárga cserebogár!"

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kíván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
,,Cserebogár, sárga cserebogár!"

Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom, s félálomban vagyok már...
,,Cserebogár, sárga cserebogár"...

(Félegyháza, 1848. június 6-8.)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nagy László : Ki viszi át a Szerelmet
  2014-09-09 01:43:25, kedd
 
  Nagy László : Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mindig megtalálsz engemet.......
  2014-09-03 20:51:29, szerda
 
  Szuhanics Albert

Mindig megtalálsz engemet

Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!

Mikor szomorúság gyötör,
s úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat összetör,
akkor is mindig bennem bízz!

Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted bárki elballag,
gyere, keress meg engemet!

Amikor elég egy mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
hozzád mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!

Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!

Mikor váratlan öröm ér,
s nincs, kivel te megosztanád,
hirtelen tör rád szenvedély,
hadd legyek néked társaság!

Magány kínoz bús éjjelen,
útra kelnél, de nincs kivel?
Mindig számíthatsz énreám,
veled megyek, ha menni kell!

Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
akkor is gondoljál reám,
megtalálsz mindig engemet!
 
 
3 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 118 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 23
  • e Hét: 154
  • e Hónap: 1004
  • e Év: 32857
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.