|
2014-03-25 08:43:19, kedd
|
| |
| |
Mint minden ember , jó magam is sokszor el - el járok gondolatba
a szülői házhoz . Megadatik néha , hogy valóságba is eljutok pár
percre , óvatosan lépdelve a lakatra zárt kicsi kerti ajtó felé , s
szinte hallom drága jó anyám hangját - " megyek , már megyek - "
Olyan jó is volt ebben a házban élni , együtt nevettük , kapáltunk ,
szedtük a szép virágokat az ebédhez terített asztalhoz , az illatuk
bejárta az egész ház zegzugát . Öröm lengte be a kertet , a teraszt ,
a padlástól , a pincéig minden , minden a mi kedvünket szolgálta .
Még a szomorú pillanatokat , is alázattal , méltósággal tudtuk viselni ,
úgymond , anyám vigasztaló , kedves szavai gyógyírt nyújtottak
számunkra . Közben évtizedek teltek el , már felnőttek gyermekeim is ,
kirepültek ők is a fészekből , és megajándékoztak tündéri kicsi
unokákkal . Anyám tekintetét érzem , amint letekint rám az égi örök
mezőkről , sokat beszélgettek vele , szinte érzem , ha nem is fizikálisan ,
de lélekben velem van mindennap . Egy - egy ilyen otthoni látogatás
során , megérintenek az elmúlt idők emlékei , s úgy lépnek elő , mint
a sziklából lassan csörgedező forrásvíz . Óvatosan , simogatva meg -
fogom a kilincset , szinte vonz magához , majd alig tudom elengedni ,
s beletörődve a sors akaratába elköszönök a régi háztól . Hagyom
szabadon szárnyalni gondolataimat , és lassú léptekkel elindulok
" hazafelé " , egy újabb lelkemet megnyugtató találkozás reményében .
**********
********** Bédné Marika : 2014 . 03 . 25 . 08 : 36 - múltidéző **********
**********  **********
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
