|
2014-07-15 06:24:53, kedd
|
| |
| |
A közelmúltban a levéli Gulyás Lajos református lelkész, 56-os mártír emlékszobájának falán olvastam, majd másoltam le Németh Boldizsár 1991. október 26-án, Rieger Tibor: Golgota című 56-os emlékművének avatásán elmondott beszédét. Boldi bácsi sajnos már nincs közöttünk, de ezzel az írásával az utókor emlékezetébe örökre beírta nevét.
Tisztelt Gyászolók, emlékező egybegyűltek!
Tisztelettel köszöntöm Önöket az 1956-os áldozatok emlékművének felavatásán. Egy korszak véget ért, emléket állít az utókor. Az elmúlt évszázadok során az utókor ezt többször megtette, maradandó emléket állított bátor hazafiaknak, mert mindig voltak bátor hazafiak, akik magasra emelték a szabadság zászlaját,életüket a haza oltárán áldozták,ezért a hálás utókor nevüket kőbe véste,emléküket örökre megőrizte. Ezeknek a hazafiaknak a neve nem lesz kőbe vésve, mert a felének a nevét sem tudjuk, már a sírjukat sem találjuk, mert a zsarnokság mindent elkövetett azért, hogy nevük és emlékük feledésbe vesszen. De az utókornak kötelessége emléküket névtelenül is megőrizni, mert ők is hazafiak voltak a maguk módján. Azért vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az idegen elnyomás, a zsarnokság ellen, szabad hazában, szabadon akartak élni, ezért a legdrágábbal, az életükkel fizettek.
Egy korszak véget ért és elmondhatjuk, amit hosszú évtizedeken nem mondhattunk el, elmondhatjuk azt, ami fáj és van mit elmondani, mert ez az évszázad hozta a magyar népre, a magyar nemzetre a mérhetetlen sok szenvedést, megaláztatást,megszorítást, amikor a nyugat-európai államok ránk kényszerítették a trianoni békeszerződést, amelyen elrabolták országunk kétharmadát, magyar állampolgárainak egyharmadát, több mint négymillió magyart kényszerítettek határainkon kívülre jogok nélkül és ezek a nyugat-európai államok a határainkon kívülre kényszerített magyarok jogaiért semmit sem tettek. De nem mondhatunk el több jót a kelet-európai államokról sem. Az igaz, hogy 45-ben leverték a fasizmust, azt mondták, elhozták a szabadságot, el akarták velünk hitetni, az egész világgal el akarták hitetni, hogy ez az igazi szabadság. De hogyha az elmúlt 40 évben valaki arról beszélt, hogy határainkon kívül a magyaroknak nincsenek jogaik, az ellenségnek számított, mert a bolsevikok megtagadták a határainkon kívül élő magyarokat. Azt akarták, felejtsék el magyarságukat. A magyar néppel is ezt akarták tenni, hogy ne emlékezzünk múltunkra, hogy szégyelljük a múltunkat, ne emlékezzünk történelmünkre, csak arra, amire ők szeretnék.
Hogy miért kell erről beszélni? Azért mert Európában új korszak kezdődik és a magyar nép nem feledheti el múltját, nem tagadhatja meg múltját,
mert múltjából él a Nemzet. Nekünk a múltból kell erőt meríteni, hogy a jövőbe nézhessünk.
Egy korszak lezárult, de itt hagyták azokat, akik behívták őket! Itt élnek közöttünk a bűnelkövetők, a gyilkosok büntetlenül, a verőlegények, a pufajkások vezető pozíciókat töltenek be. Ott ülnek a Parlamentben jó anyagi körülmények között és megvetik, kinevetik az áldozatok hozzátartozóit, a megnyomorítottakat, a megkínzottakat, ahelyett, hogy magukba szállnának és beismernék, hogy tévedtek, hogy bűnt követtek el. Talán arra várnak, hogy köszönjük meg nekik, hogy nem követtek el még több gyilkosságot, még több bűncselekményt?
Sok mindent el kellene még mondani, de most Emlékművet avatunk. Emléket állítunk azoknak a honfitársainknak,akik azért vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az idegen elnyomás ellen és akiket 1956. október 26-án ezen a helyen a zsarnokság kegyetlenül meggyilkolt.
Ennek az emlékműnek mindenkihez van mondanivalója, vannak akiknek a gyászt örökíti meg, másokban a múltat idézi, ébreszt új gondolatokat, majd megint másoknak ünnepet jelent, de egyben mindannyiunk számára közös és ez a szabadság. Mert ez az emlékmű nem csak a gyászt örökíti meg, nem csak emléket állít, a szabadságot is hirdeti, a szabadságot fényesen hirdeti. Ennek a fénynek sohasem szabad elhalványulnia, talapzatán a virágnak elhervadnia.
Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot. Köszönetet mondok honfitársaimnak, határainkon belül és kívül élő magyaroknak, hogy áldozatvállalásukkal,adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy méltán ünnepelhessük ezt a napot, amely Magyarország és Magyaróvár történelmébe beíratott. A zsarnokság szabadságunkat eltiporta, a szabadság emlékét, a szabadság szellemét homályba taszította és örökre ott akarta tartani. De most ez az Emlékmű mégis a szabadságot hirdeti. Ennek az Emlékműnek mondanivalója van a jelenkornak és az utókornak egyaránt. Ezért arra kérek minden pedagógust, minden tanítót és tanárt, hogy ennek az Emlékműnek a szellemében, a szabadság szellemében nevelje a magyar ifjúságot, hogy azok mindig szabadságszerető, hazaszerető, büszke, bátor hazafiak legyenek. Szeressék hazájukat, tartsák tiszteletben a határon belül élő nemzetiségeiket, ne legyenek soviniszták, ne legyenek nacionalisták, de mindig maradjanak meg magyarnak! Legyenek bátor hazafiak, hogy ha kell a hazájukért, szabadságukért bátran tudjanak áldozatot hozni, hogy majdan Magyarország és benne a magyar nép megünnepelhesse a 2. ezredi évfordulót.
Németh Boldizsár
Mosonmagyaróvár, 1991. október 26.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
