|
2015-01-26 12:29:40, hétfő
|
| |
| |
Lombhullás idején . . .
Sárgálló föveny terült el talpunk alatt ,
az őszi erdőben lombhullás idején .
Fáradtan bukott alá a napsugár ,
mintha érezte volna szerelmünk véget ért .
Szótlan voltál szádat nem hagyta el
őszinte beszéd , súlyos hibám volt , hogy
feltételek nélkül hittem benned én .
- Magával ragadott egy őrült szenvedély .
Hiába hívom vissza a múltat , mit sem ér !
Bánatos szívemre nincs vigaszt nyújtó ,
feltépett , sajgó sebeket gyógyító remény . . .
- Kiáltanék , de hangomat messze viszi a szél !
**********
********** Bédné Marika : 2015 . 01 . 25 . 21 : 45 - saját versem **********
**********   **********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
