|
2015-06-18 11:22:31, csütörtök
|
| |
| |
Boldogító suttogások . . .
Az életemnek te voltál az egyetlen reménye
olthatatlan maradt vágyam , örökké csak te
jársz az eszemben : bús szívemnek fájdalmai
amíg élek soha meg nem szűnnek , az édes
boldog suttogások a fülemben csengenek .
Hófehérré vált az arcom , amióta elmúlt a
szerelmed , minden egyes éjszakába vissza -
várlak téged : ó , mily keserves is így az élet ,
hogy tőlem messze mentél , de én soha nem
vádollak - e sok fájó tettért . Fáradttá vált
már a lelkem , mint ősszel a virág szirma
lehullik a porba , szív égető szerelmedet ,
mint emléket őrizem titokban . Isten hozzád
hűtlen kedves légy te nagyon boldog , ne
érezzed soha azt , hogy megcsaltak az álmok .
**********
********** Bédné Marika : 2011 . 08 . 01 . 21 : 22 / saját versem / **********
**********   ***********]
 
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
**********
Bédné Marika 
