|
2015-07-15 01:21:09, szerda
|
| |
| |
A Vivat Academia, a Nyugat-Magyarországi Egyetem lapja, melynek a 2006. szeptember-októberi számában több ötvenhatos visszaemlékezés és vers is olvasható. Az utóbbiak közül az alábbit választottam ide a blogomba:
Gőgös Ferenc
OKTÓBER 23
Egy nap volt az őszből,
Esős és szürke,
Mint annyi más.
A kopasz ágak
Éppúgy vigyázták
A levelek hulló ritmusát,
Mint régen ....
De aznap mi nem láttuk ezt;
Feljebb néztünk.
Az egymásba futott felhők között
- Pillanatokra,
Reánk villant a Nap;
- Emlékeztek még?
Vénáinkban
Meglódult a vér,
Szívünk verése
Új ütemre váltott,
S nem tudtuk,
Csak éreztük,
Hogy amit látunk:
Történelem.
Hitetlenkedve néztük egymást,
A köröttünk torlódó
Boldog arcokat,
S megértettük,
Hogy kicsinyes, apró emberekből
Megalkottunk egy nemzetet.
Leszállt az éj,
De nem engedtük,
Hogy kihunyjon a fény!
Fellobogtak fáklyatüzek,
S mi
Mintha tűzimádók lennénk,
Hajnalig csodáltuk
Az élő lángokat.
Áldozás volt ez:
Szent és örök,
Egyéni és egész.
Eljegyzés volt ez:,
Egy roppant vágy
A boldog nász után.
Gyász lett a nászból
És keserű futás.
... Ha emlékezéstek
Erre a napra téved,
Ne hajtsátok le
Fájón fejetek!
Nem buktunk el a harcon:
Azok a fáklyák még égnek
Lelkünk belsejében.
És égnek!
Égnek az őrtüzek!
... De ha könny gördülne le
Az arcotokon,
Azt hagyjátok ott.
Jön majd egy lenge
Őszi szellő,
S igazságosztó mérlegére
Az Isten felteszi azt.
Vancouver, 1958. október 14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
