|
2017-02-19 04:41:43, vasárnap
|
| |
| |
A HÍR 14 Mosonvármegye c. független polgári lap II. évfolyam 2. sz-nak (2017. február 17-én) címoldalán olvasható a Gulyás Lajosra emlékeztek című cikk:
A mosonmagyaróvári Gulyás Lajos Kollégium 2017. február 14-én, kedden fél ötkor tartott megemlékezést az '56-os mártír születésének 99. évfordulója alkalmából, a Gulyás Lajos utcai emléktáblánál. Az emléktáblát tíz évvel ezelőtt helyezték el épület falára, s nem sokkal korábban nevezték el az utcát a mártír levéli lelkészről.
Gulyás 1918. február 4-én született Kisújfaluban. Érsekújváron érettségizett s ezt követően a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. 1942. május 18-án vette feleségül Puskás Gabriella tanítónőt, aki három lányt szült neki. Ekkor már Balatonszepezden éltek, ahol Gulyás Lajos segédlelkészként, majd lelkészként szolgált. Innen került 1948. május 18-án Levél községbe. Boldogan éltek ott annak ellenére is, hogy Gulyás Lajost ,,fekete bárányként" tartotta számon egyházának a kommunista hatalomnak behódolt felsőbbsége. 1956. október 23-án a szlovákiai rokonságánál tett látogatása során értesült arról, hogy Budapesten kitört a forradalom. 25-én este érkezett vissza Levélre, s amikor másnap hírét vette a mosonmagyaróvári tömegmészárlásnak, oda sietett. Gulyás Lajos akkor érkezett a laktanya elé, amikor a felháborodott tömeg által elfogott négy tiszt közül két sebesültet beszállítottak a kórházba. A harmadikat feltették egy teherautóra, hogy kihallgatásra bevigyék a mosonmagyaróvári tanácsházára. A negyedik, Máté Lajos főhadnagy akkor már tudhatta, hogy élete veszélyben van. S hogy mégis életben maradt, azt Gulyás Lajosnak köszönhette, aki a saját testi épségét is kockára téve mentette ki a lincshangulatban lévő tömegből, felsegítette a teherautóra. Másnap került volna sor az ő kihallgatására is, de a reggeli zűrzavarban Máté Lajosnak sikerült megszöknie. Becsületére legyen mondva, nem maradt hálátlan élete megmentőjéhez. 1957. januárjában titokban meglátogatta, köszönetét fejezte ki, és figyelmeztette: tudomása van arról, hogy hamarosan jönnek érte is a pufajkások. Azt tanácsolta neki, még aznap vegye útját családjával együtt a nyugati határszakasz felé.
Gulyás Lajost azonban hiába kérlelte, neki nem állt szándékában elhagyni egyházi szolgálatának helyét, szeretett gyülekezetét. 1957. február 5-én, a késő esti órákban azonban elhurcolták az otthonából. Dr. Grátz Endre, a Győrben lefolytatott hírhedett mosonmagyaróvári terrorper ügyésze a győri városi tanácsház nagytermében tartott vádbeszédében a III. rendű Gulyás Lajoshoz ért, vádbeszédében ezt mondta:
,,Amikor Gulyás Lajos felett ítélkeznek, akkor a szétvert végrehajtó bizottságokra emlékeznek, a megnyitott határra, a határőrtisztek összefogóira, azokra, akik megtagadták a határőrtisztek megmentését ... . Népünk sújtson le az árulóra, és halállal büntesse meg gaztetteiért!". A Győri Megyei Bíróság dr. Gyenes István tanácsa 1957. június 4-én öt társával egyetemben halálra ítélte Gulyás Lajost is.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága kebelén belül működő Katonai Kollégium Különtanácsa 1957. december 21-én - Sztálin születésnapján - tartott zárt fellebbezési tárgyalásán eggyel megtoldotta a halálra ítéltek számát, melyet követően december 31-én hajnalban Gulyás Lajossal együtt Tihanyi Árpád győri tanár, Zsigmond Imre földműves és Kiss Antal fűtő élete is véget ért a Győri Megyei Bíróság udvarán.
A bíróság előtt megjelent Máté Lajos hiába hangoztatta, hogy kizárólag Gulyás Lajosnak köszönheti az életét. A bírákat ez az enyhítő körülmény éppúgy nem érdekelte, miként az sem, hogy egy ártatlan embert küldenek bitóra.
Özvegye és lányai is osztották a kivégzett vagy börtönbüntetéssel sújtott forradalmárok sorsát. A hatalom mindig és mindenütt utánuk nyújtotta csápjait. Gulyásné arra a sokszor és sokhelyütt feltett kérdésére: ,,Hová temették el az uramat?", soha nem kapott választ. Lányai is csak 1989-ben tudták meg, hogy a sopronkőhidai börtön közelében földelték el egy tömegsírba. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
