|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2017-09-04 16:48:38, hétfő
|
|
|
Ezerszínű, kedves nyár, elszállt tarka lepke,
csitri-csivi fecskék sem ülnek az ereszre.
Hosszú, nagyvakáció, már csak emlék, álom.
Szép volt, jó volt, s hogy eltelt, kicsit még sajnálom.
De szólít az iskola, s padok, térkép, tábla,
ha tehetnék, futnának elénk az utcára.
Mint egy nyüzsgő hangyaboly, olyan lett az osztály,
s csupa kérdésekből állunk: - Hát te hol nyaraltál?
Tenger? Tábor? Fenyvesek? Emlékek
cikáznak.
Egy-egy fényes darabja az elsuhant nyárnak.
Nézzük egymást kacagva: - Pityu, hogy megnőttél!
- Kati, Palkó, te talán kávéban fürödtél?!
Szép volt a vakáció, mint egy színes álom,
de hogy eltelt, oly nagyon most már nem is bánom. |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2017-09-04 15:28:34, hétfő
|
|
|
Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..
Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.
Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.
Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.
Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.
Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
- Az nem lehet, én nem hiszem!
Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!
Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.
Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!
Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.
Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.
Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.
Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
2017-09-04 15:03:08, hétfő
|
|
|
Szia drága Évám!
Kellemes új hetet kívánok szeretettel! 2017.09.03.
Sok Puszi: Anikó
Szeretettel: Anikó
|
|
|
0 komment
, kategória: A-charlotteani |
|
|
|
|
|
2017-09-04 14:59:56, hétfő
|
|
|
Link
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet. |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2017. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
167 db bejegyzés |
e év: |
8057 db bejegyzés |
Összes: |
128127 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 8350
- e Hét: 42664
- e Hónap: 96336
- e Év: 374561
|
|
|