|
2018-05-23 21:34:06, szerda
|
| |
| |
A robogó vonatom ablakán elmélyülten
néztem a messzi rónaságot , szívem
a régóta nem látott szülő falumba vágyott .
Képzeletemben a szemeim előtt látom azt
a régi házat , szinte érzem az illatát a tornácot
körbevont színes petúniáknak .
Emlékét őrzöm az öreg kémény tetejére ,
évente visszatérő kelepelő gólya párnak .
Szinte látom már nagyanyám sürgő - forgó
törékeny alakját , a minden finomsággal
megterített , ételektől roskadozó asztalát .
Éles fütty szó jelezte a fékezés után ,
- hazaértem , a robogó vonatom megállt - .
Heves szívdobogás vett rajtam erőt , amint
elindultam a hívogató szülő házam felé .
Drága nagyanyám a kis kapuban állt , s én
szinte repültem karjaiba , egyre csak szorítottam ,
aprócska dolgos kis kezét , s ő szakadatlan
kérdezett , mesélt . és mesélt . . .
A jóságos szemeiből , néha egy könnycsepp
gördült alá , halkan suttogta - áldjon az Isten , hogy
ahol egykor a bölcsőd ringott , szíved visszatalált - .
- Ne feledd soha el szülő faludat , drága kis unokám - .
**********
 Bédné Marika : 2018 . 05 . 23 . 21 : 16 . / leközölhető , a szerzői jogaimat fenntartva /
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
