|
2019-01-13 05:56:38, vasárnap
|
| |
| |
'56-os életrajzi lexikon - Mosonmagyaróvár és környéke -
F
Fazekas János László
Fábián József
Fehér János
Ferenci Lajos
Ferenczy Erika
Földes Gábor
Fónay Jenő
Fűzfa János
Fazekas János László 1928-2017
Az 56-os Szövetség elnöke. Elnöksége idején ( 2006-2014) szoros kapcsolata volt Mosonmagyaróvárral. Egyrészt a szervezet városban létező képviselete által, akik egyénileg is mind tagjai voltak a Szövetségnek, másrészt a Városi Kollégium ( 2013-tól Gulyás Lajos Kollégium) által, melyet, mint köznevelési intézményt teljes jogú tagjává szavazott meg a Szövetség közgyűlése 2011-ben. Az intézmény és igazgatója ötvenhatos emlékápoló tevékenységét elismerő oklevéllel, emlékplakett adományozásával 2010-ben ismerték el. Az 56-os Szövetség Országos Elnöksége, az 56-os Szövetség alapításának huszadik évfordulója alkalmából Gábor Józsefnét, a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület elnökét, a Szövetség 1999-2010 jubileumi emlékérem kitüntetésében részesítette. Az elismerést 2011. február 16-án, a Szövetség budapesti székházában rendezett ünnepi közgyűlésen Elnök Úrtól vehette át. 2011. június 16-án pedig dr. Székelyhidi László országgyűlési képviselő ( 1990-1994) vehette a Szövetség Kósa Pál emlékplakettjét a mosonmagyaróvári Városháza dísztermében.Az 56-os Szövetség Fazekas János László Elnökön keresztül több alkalommal is anyagi támogatást nyújtott a kollégium különböző 1956-os előadásainak, kiállításainak megrendezéséhez, folyamatosan biztosította a szervezet Híradó c. újságjában való megjelenési lehetőséget. A Szövetség, Elnök Úr hozzájárulásával az évek során több személyt is felterjesztett magas rangú kitüntetésre, akár a Magyar Köztársaság Elnöke (2011, 2014), akár Mosonmagyaróvár Önkormányzata (Pro Urbe 2012) felé is. A Szövetséget alelnökein keresztül képviselte Mosonmagyaróvár Gyásznapján, de neves helyi közéleti személy végső búcsúztatásán is.
Fábián József 1937-1956
Sortűz áldozat. Nőtlen. Kubikusként dolgozott a Timföldgyárban. Síremlékét egyenlőre nem találtam.
Fehér János 1940-2018
Tizenhat éves inaslegény volt 1956. október 26-án a mosonmagyaróvári sortűz idején.
Részt vett a felvonuláson, kint volt a téren, a sortűzben ő is megsebesült.Sérülésének szilánkjait élete végéig hordozta lábában.Az október 27-ei népharag helyszínén szintén jelen volt, de nem végig, mert onnan egy ismerőse elzavarta.A forradalom megtorlása során egy, a népítéletről készült fotó alapján 1958. november 5-én a munkahelyéről vitték el a tizenhét éves fiút és vádolták meg gyilkosságban való részvétellel.Halálra ítélték, hiába mondta, hogy nem ő van a képen, nem hittek neki.Az ítéletet végül tizenkét év börtönre változtatták.Fehér János nem szabadult egyik amnesztia idején sem. Köztörvényesként bent tartották 1967-ig. Szabadulása után sem nyughatott. Állást nehezen kapott, figyelték, követték,jelentettek róla, neki magának is rendszeresen jelentkeznie kellett, lakhelyét este nem hagyhatta el.A rendszerváltáskor alapítója lett a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesületnek, tagja a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének és az '56-os Szövetségnek is.Számtalan érmet, kitüntetést kapott ezektől a szervezetektől, de 2006-ban a megyétől is, illetve Mosonmagyaróvár Polgármesterétől, Dr. Nagy Istvántól, Polgármesteri Elismerő Oklevelet 2011-ben. 2016-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából Dr. Árvay István polgármester emléklapot adott neki.Fehér Jánost nem rehabilitálták a '90-es években, épp a köztörvényes ítélete miatt. Majd csak a 2000-es években sikerült elérnie ezt.
2006-ban szerepelt egy holland filmben. 2018-ban Simon Zsuzsanna jegyezte le élettörténetét, mely halála után megjelent a szél-járás c. folyóiratban is. Síremléke a magyaróvári temetőben található.
Ferenci Lajos 1905-1956
1956-ban a mosonmagyaróvári erdészeti kirendeltséget vezette a mosoni Korona Szállóban. Október 26-án irodája ablakán kopogtak be a mezőgépgyári munkások, kérve, hogy az erdészettől is jöjjenek a felvonulásra. Így csatlakozott ő is a menethez. A hat gyerekes családapa egyik fiával találkozott is a laktanya előtti téren. Szerencsére a gyereket nem, viszont Ferenci Lajost a sortűzben haslövés érte és hősi halált halt. Sírja a mosoni temetőben található. A mai Kisalföldi Erdőgazdaság 2016-ban újraavatott emlékhelyet állított emlékére a Kálnoki híd utáni erdősávban a lőtér előtt.
Ferenczy Erika Alice 1938-2018
Író, kritikus, történész, forgatókönyvíró. 1989-től a Történelmi Igazságtétel Bizottság mellett működő Oral History Archívum, majd a Történelmi Tényfeltáró Bizottság számára készített életútinterjúkat. 1996-tól a fiával, Kinyó Ferenczy Tamással közös Art Opus stúdióban az 1950-es évek világát és az 1956-os forradalmat bemutató dokumentumfilmek forgatókönyvírója, riportere volt.
2006-ban a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség kitüntetését vehette át 1956 szellemi örökségének ápolásáért és a magyarságnak tett szolgálatáért. Legutolsó nagy munkája a Látlelet egy kórházról - Tétényi 1956 c. film forgatókönyve volt, melyben Magyar Katalin mosonmagyaróvári ötvenhatos hős diáklánynak is emléket állít.
Földes Gábor 1923-1958
1956-ban a győri színház főrendezője. Tevékeny szereplője a város forradalmi eseményeinek. A mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortüzet követően Szigethy Attila ( győri nemzeti tanács elnöke) megbízásából a városba érkezik a további vérontások megakadályozása érdekében. A megtorlás során hamis vádakkal perbe fogják és kivégzik. A sopronkőhidai rabtemetőből való exhumálás után végső nyughelyre Budapesten, a Rákoskeresztúri Újköztemető 300-as parcellájába helyezik 1991-ben. Sírja Nemzeti Sírkert része. Emlékét Győrben emléktábla és utcanév őrzi.
Fónay Jenő 1926-2017
A POFOSZ elnökeként 1999. október 26-án a Mezőgazdasági Akadémia aulájában mondott kegyeleti megemlékező beszédet.
Fűzfa János 1930-2017
Tanár 1954, igazgató 1966-1995 volt a Hunyadi Mátyás Szakmunkásképző Iskolában.
Mosonmagyaróvár - Hunyadi 50 - Emlékfoszlányok
Iskolai emlékkönyv, 2017
Fűzfa János, nyugalmazott igazgató: 1956 nehéz napjairól
1956-ban tanár voltam. Sok olyan tény volt, amit még most sem fogadnak el ...
A forradalomról én nem tudtam különösebbet, nem volt tv, rádiót nem hallgattam. Október 26-án rendesen tanítottunk, az igazgató hallgatta a rádiót, nagyon ideges volt. Reggel mondta, zűrök vannak Pesten, szakszervezeti bizottsági titkárként azt tanácsoltam, tanítsunk. Egyszer csak döngették az ajtót a tüntetők, jöttek a gimnazisták, egyetemisták és munkások. Vonultak az utcán. Az igazgató sorakozót hívott össze és hazaküldte a diákokat. Mindenki hazament, csak egy virgonc gyerek ment a nagyanyjához a Sulzer-malomhoz, ledobta a táskát, kért ételt, és szabályosan elszökött a nagyanyjától, ő is meghalt. Ügyes, helyes, műszerésztanuló volt Őri Lacika. A virgoncságával fizetett rá, minden eseménynél első volt.
Csoportosan nem akartunk kimenni az utcára, néztük, mi fog történni. Sajnos ilyenkor mindig a hangadók mennek elöl, a többi megy velük, mögöttük. Leverték a csillagot a Fekete Sas fölött és a pártbizottságnál. A busz a Volán iroda mellett állt, a postánál, felugrott valaki a tetejére, és elszavalta a ,, Talpra magyart", és mondta, nyissuk ki a börtön kapuit. Tényleg kinyitották a börtönt, és kijöttek a fogvatartottak. A Sulzer-malomnál egyenesen ment tovább a tömeg, néztem, gyerek az iskolából nem volt. A levéli útnál akkor még nem volt lámpa, a Gyári úton haladt tovább a tömeg.
akkoriban három laktanya volt: egy határőrlaktanya, egy sorkatonáknak való levéli úti laktanya és a Tritol-laktanya. A levéli úti parancsnok összehívta a katonákat és parancsba adta, hogy tűnjenek el és hat órakor parancskihirdetésre legyenek ott.
A katonák szállingóztak, ki amerre akart. Jött két-három legény, a tömegből kiugrott 2-3 ember, az egyik elkezdte ütlegelni a katonákat. Pont azon mentünk Kiss Palival. A sapkájukon rajta volt a csillag, ezért meg akarták lincselni őket. Ráparancsoltam a hősködő civilekre, mutattam a hadnagykönyvemet, és rájuk szóltam. Megismertek, hogy tanár vagyok, de kijelentettem szolgálatba lépek. Erre habzó szájjal elmentek a civilek, otthagyták a katonákat. Nekik azt mondtam, hogy vegyék le a csillagot a kalapjukról, tegyék zsebre és majd 6 óra előtt rakják vissza.
A civilek üvöltötték, menjünk az ÁVO-s laktanyához. Az borzasztó volt, hiába üvöltöttem, ne menjenek. Megállítottam az embereket, hogy ne menjenek ki, de a hirtelen-emberek nem hallgattak rám. A tömeg ment tovább, találkoztak a timföldgyáriakkal, kint meg várták őket a katonák a laktanyánál. Palival megegyeztünk, visszamegyünk az iskolához. A kórház előtt, a nyomda mellett mentünk, és fegyverropogást hallottunk. Sortűz volt a laktanyánál. Pár perc után teherautó hozta a sebesülteket. Leszállították őket, az első a szomszédunk fia volt, egyik karja roncs volt, lógott rajta a hús, ő volt Szente Géza.
Én nem tudom, mi történt kint, nem voltam ott. Voltak tanulók is: A MOFÉM tanműhelyből, gyakorlati oktatáson voltak: Kardos Miki aranyos gyerek volt. Őt biztatták, verd le a csillagot a kapun, és ő felmászott ... és lelőtték ... Ismerem a terepet, mert a háború után az rendőrlaktanya volt. Mi javítottuk, akkor még fiatalember voltam. A villanyt én csináltam.
Eltelt az idő, másnap reggel nagyon szomorú voltam, kimentem a temetőbe: a két Rácz-lány szinte meztelenül ott feküdt, barátom lányai.
Hét iskolás diák volt tudomásom szerint, Kardosra, Wilhelmre, Őrire emlékszem, őket tanítottam. Minden a gyakorlatról mentek ki, tudtunk nélkül. A gimnáziumból viszont szervezetten mentek ki, ezért a gimnázium igazgatóját ki is rúgták, az ő helyébe ment Hatt János, ott volt igazgató negyven évig.
Azt nem tudom, hogy a gimnazisták közül lett-e áldozat. Nehezen viseltem el az egészet, hisz a szomszédomat is meglincselték. A városban is híre ment a sortűznek, de én ezzel nem foglalkoztam, csak bosszantott, hogy kimentek és hiába szóltam.
Voltak tanulók, akik biciklivel elmentek, disszidáltak, átmentek gyalog a határon. Két egyetemista is jött éjjel hozzám, hogy Monek Gyula javasolta, keressenek meg. Vacsoráztattam őket, lerajzoltam, merre menjenek. Nagyszüleim a határ mellett laktak, addig tudtam az utat, utána nem.
Sok év telt el azóta, a sortűz emlékére Németh Alajos tanárunk állított kopjafákat, díjmentesen, gyönyörűen elkészítette. Tanulóinkkal vitték oda azt a nagy követ, a Lalinak köszönhető, hogy ez az emlékhely létrejött.
Fűzfa János egykori igazgató vallomását életéről és iskolájáról lejegyezte Keresztes Csaba, gondolatait írásos formába öntötte Csicsai Ferenc.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
