2020-03-23 05:31:27, hétfő
|
|
|
Nagyon be kell osztanom azokat az itthoni olvasnivalókat, melyek nem a továbbképzésemmel kapcsolatosak. Így az Országút folyóirat 4. számát is, még március 13-ból. Valamiért megvettem ( mert tetszett a második szám, ezért), de szívesebben olvasnám a könyvtárban. (oda nem jár, (ez sem))
Nem tudom mi lesz vele ezután a mindent maga alá temető sorsrontás után, de legalább két száma megmarad emlékbe nekem, ha mindjárt véget is érne az alig el kezdett ország-útja.
Úgyhogy mindig csak egy-egy cikket olvasok a húszból. A ma hajnali egy interjú volt, Kaposi József oktatáskutatóval, a NAT-ról, mint történelmi leckéről.
Tekintve, hogy végigéltem az összes NAT időszakot a szakmában és végig is tanultam, gyakoroltam a NAT-ot a továbbképzéseken, az értekezleteken, a munkámban, élveztem, hogy értettem a kérdésekre adott válaszokat, s hogy bizony megéltem a pályán az összes ágazatirányítót is.
Hol vannak már ezek az emberek? S a tárca? Bár lehet, éveim nekem is kiszámoltatnak ebben a világcunamiban.
Egyébként a cikkből van a bejegyzésem címe is, pontosan idézve a teljes mondatot:
Az igazi probléma nem a sok vagy kevés óra, hanem az órákat átható unalom.
Hát ezen most nagyon jót derültem, de nyilván nem tudhatták, mikor írták, hogy mi vár a nevelés-oktatás szereplőire. Most már sejthetik.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|