|
2008-03-27 13:09:17, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Én leszek...
Én leszek fölötted a fény,
Egy, másoknak láthatatlan lény.
Csodás hajadnak rendkívüli csillogást adok,
Gyengéden végig simogatva, ott maradok.
Vajon érezni fogsz?
Tűz gyöngye leszek,
Másnak nem, csak neked létezek.
Hisz oly hidegek a kezek,
Óvatosan felmelegítelek.
Vajon észleled-e, hogy az én tüzem?
S leszek szó, fülednek szelíd, kedves,
Mások hallásának nem érdemes.
Súgó, búgó, olykor érces,
De számodra mindenképp rokonszenves.
Vajon fűszál sóhajában meghallasz-e?
Leszek egymagam minden, az egész,
Szó, ami néma, de érthető, s lágyan merész,
Emlék, s friss levegő, a lélek részegítő, mézét pergető méhész,
S az édes búsöröm a testeden átremegő, vágyra kész.
Csak lásd, halld, érezd, amit más nem, ameddig csak élek, s élsz! /ismeretlen / |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ismeretlen / versek / |
|
|
|
Címkék: felmelegítelek, rokonszenves, láthatatlan, meghallasz, mindenképp, hallásának, rendkívüli, ismeretlen, csillogást, gyengéden, részegítő, simogatva, sóhajában, óvatosan, észleled, számodra, fülednek, hajadnak, átremegő, testeden, fölötted, másoknak, egymagam, hidegek, ameddig, búsöröm, pergető, létezek, érthető, érdemes, gyöngye, maradok, leszek, méhész, szelíd, érezni, lélek részegítő, édes búsöröm, testeden átremegő,
|
|
Offline
