|
2018-01-02 15:30:43, kedd
|
| |
| |
Tudod, ő a kutyám, beszélgetőtársam,
megért, nem kell az, hogy újra magyarázzam.
Leül elém, s figyel, átérzi, mit érzek,
próbál vigasztalni, mikor szívből vérzek...
Sosem vitatkozik, egyetért mindenben,
tán az okosabbat hiszi, s látja bennem.
Megértő szeretet a szeméből árad,
s legfeljebb elalszik, mikor lelke fárad.
Néha, ha vicceset mesélgetek neki,
szinte nevet rajta, s látom, hogy szereti.
Persze, ő is mondja néha a magáét,
én is meghallgatom, ez benne a játék.
Néha csak megértőn ülünk együtt csendben,
vagy épp csatangolunk kint a természetben.
Tudod, ő a kutyám, igazi családtag,
része otthonomnak, a szűkebb világnak.
Van, ki meghallgasson, amikor beszélek,
mert egy kutya nélkül szegényebb a lélek.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
Offline
