|
 3/24 oldal 
|
Bejegyzések száma: 230
|
|
|
|
|
|
2018-11-06 19:02:49, kedd
|
| |
| |
Béday Afrodité:
Az ősz hangja
Óvd a természetet,
ne bántsd a fákat,
inkább hallgasd meg
a természeti csodákat.
Ködös a reggel,
ködös az este;
Süt a Nap minden
negyedik este.
Ilyenkor, ősszel
szomorú a határ,
a nyárra már hiába vár
a cinegemadár.
Hideg tél jár
a kertek alatt,
őz bújik meg
a bokrok alatt.
A folyópart kihalt.
Csak egy madár
töri meg a csendet,
az is csak azért,
mert élelemért csenget.
A templom tornyán
egy denevér sincsen,
téli álmukat
alusszák csendben.
Alszik a kert,
alszik a határ;
Teli hassal röppent el
a cinegemadár,
s vele a nyár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 19:45:08, hétfő
|
| |
| |
Aranyosi Ervin:Őszi napló
Elesett az Ősz postása,
szerteszállt a sok levél...
Színes lapok szerteszéjjel,
hogy Te vidámabb legyél!
Szedegetem, nézegetem,
üzenetét olvasva.
Mintha lelkem a tavaszról
és a nyárról olvasna.
Benne ott a tavaszi szél,
s a nyári Nap melege.
Fecske, gólya, s nyári eső
rét öntöző fellege.
S látom ott van minden emlék
mit a tavasz, s nyár hozott,
amíg ez a sok szép levél
ily' színesre változott...
Összefűzöm a lapokat,
mint egy színes füzetet,
így marad meg a naplómban,
e sok színes üzenet...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 19:35:47, hétfő
|
| |
| |
Paula S. Tizzis:
Köszöntsd az őszt!
Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.
Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél röppen szélsebesen.
Jön a Szél, halkan duruzsol a fák közt,
merengő napsugár köszönti az Őszt.
Tarka táncosok lepik el a teret,
a Fenyő a távolból, már csak nevet.
Évente látja, azt a földi csodát,
hogy vetik le a Lombosok a ruhát.
Félig tarkán, meztelenkedve állnak,
idővel, mind semmi szürkévé válnak.
Irigykedve nézik, a még zöld Fenyőt,
szépen, lassan befedik a nagy erdőt.
Hálás a Föld, takaróját élvezi,
más gúnyáját évről-évre viseli.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 16:04:48, hétfő
|
| |
| |
Paula S. Tizzis:
A vénasszonyunk
Ráncaiba belesimult az elmúlt évek nyara,
szemében tükröződik a nyár távozó madara.
Kendőjét most szorosabbra húzza vénülő arcán,
Ő már túl van az életének a legnagyobb harcán.
Ajkát, a mindig múló napsütésnek szele eszi,
bőrét a korai csípős reggel még szebbé teszi.
Ha ránézel elönt téged is a tűzforró remény,
bízol, talán nem lesz az idei telünk túl kemény.
Elindul, távolodó lépteit fújja őszi szél,
lábnyomába lépeget a nyár, vigasztalást remél.
Még utoljára rád néz, hamiskásan visszakacsint,
fáradó, könnyes szemmel egy szeptemberi csókot hint. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-03 12:59:50, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc -
Borongós a kedvem...
Borongós a kedvem, de fölvidít
Az ősz, mert mutatja szép színeit.
A szép színek bár gyorsan elmúlnak,
Borongós hangulatra jól hatnak.
Most a szépet, már dzsekiben nézem,
Lelkem fázósan vándorol, érzem.
Képzeletem nem ragad le hűsnél,
Vidám vagyok, mintha ülnék tűznél.
Nemsokára elmúlik az ősz is
És jő a tél, mint apokalipszis.
Ezeken lélekben átfutottam,
Borongós voltam, de fölvidultam.
Vecsés, 2010. október 2. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-30 11:24:09, kedd
|
| |
| |
Juhász Gyula - IDEGEN ERDŐBEN
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek mély bánata van,
Ez az erdő csak a gyászomat látja,
És én csak ősszel értem el e tájra!
Valamikor , nem is rég, érezem,
Ide járt ki sok titkos szerelem,
És üdvösségét elrejtette némán
Ez erdőbe, mely hervadozva néz rám.
Bocsásd meg, erdőm, hogy egyedül jöttem,
Hogy köd utánam, és hogy köd előttem,
Hogy csókok tanyáján, dalok helyén:
Tűnt álmaimat temetgetem én. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-30 10:48:43, kedd
|
| |
| |
Prok Dávid:
Ősszel a Balaton
Lankás domboldalnak sárgás mezeje:
kiégve lapul a bozótos, ím halni készül...
Imitt-amott integet egy száraz cserje,
körben, s úgy tarkán az erdő mezsgyéje feszül.
Dombtetőn, hol borospincék épültek,
kincseiktől fosztott tőkék szegényes sora.
Némelyek fáradtan erre-arra dőltek:
vigaszt nekünk nyújt hajdani áldozatuk bora...
Mostan még messzebb van a távol:
szelíden elmereng, ködből mászik elő...
Mint őz, mi harmatos fűben gázol;
napunk immár öregebb, s nem oly korán kelő.
Mind feljebb kúszik lassan a horizon`;
túl erdőn-mezőn, ezüsttel ragyog egy sáv.
Álmosan úszik reggeli pára a tavon,
s e békés úton ránk ragyogva mosolyog a táv...
Örvényes, Öreg-hegy |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-30 10:44:02, kedd
|
| |
| |
Prok Dávid:
Őszi falevelek
Sehol sem jó már lennem -
mindenhol remeteként élem
zsúfolt magányomat
egy ezerarcú ég alatt...
sokadszorra barátkozom már az ősszel,
kiismerni mégsem tudtam őt soha.
A dombokon parázslanak már a
lombsátrak, ám sebaj - hiszen
a tél majd fehér hamuval szórja be,
s aztán pedig felkél belőle minden,
mintha csak főnix volna.
Károg rám a halovány napnak
gyér sugárfonala. Pimasz kis fuvallat
fogaim vacogását súgja fülemnek.
Ő már, tudom, a közelgő telet
meséli. Didergek, s velem együtt
gondolataim is megremegnek kissé...
Nem látok: köd szállt-e alá,
avagy sírnak-e szemeim - magam sem
tudom már. Kérdéseim makacsul, sajnálat nélkül
magamra hagytak. Áhított válaszaim nélkül
- de élek. S jövőre ugyanígy talál
majd rám az ősz... e rút szelek
pedig megint csak zúzmarát ígérnek.
Tarka fergeteg, mely most körülvesz:
zörögve kacagnak rajtam a hulló falevelek...
őszről való irományom, most találtam rá, kicsit leporoltam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-30 10:26:15, kedd
|
| |
| |
Lupsánné Kovács Eta:
Őszi varázs
Elindul az ősz a kertben,
épp csak köszön, zajt ne keltsen;
szél dúdolja bűvös dalát,
nyárnak küldi hódolatát.
Meghajol a fakorona,
- a szél ma még jó cimbora -
lassan gyűlik az avar,
vastag párna lesz hamar.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-27 08:02:12, szombat
|
| |
| |
Kustra Ferenc:
És itt van
Fény cikázik a fák lombjai között.
Már ősz van, a sok gólya elköltözött.
A medvék téli nyughelyet keresnek,
A vaddisznók még makkért verekszenek.
A pókok meg kövérek, jól megnőttek,
Szakadt a hálójuk, újat nem szőnek.
Cseresznyefánk levele rozsdásodik,
Sőt, mi több már elkezdte és hullik.
Minden elmúlás, új élet kezdete,
Mindennek van talán saját gyereke.
Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz,
Hamar támad a tél ő itt lesz és bősz.
Vecsés, 1999. szeptember 25. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3/24 oldal
|
Bejegyzések száma: 230
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2226
- e Hét: 12723
- e Hónap: 23076
- e Év: 82329
|
|
|
Offline
