|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2008-01-30 21:15:13, szerda
|
| |
| |
Vitó Zoltán: Van úgy az ember
Van úgy az ember,
hogy `álmodozni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szólani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.
Van úgy az ember,
hogy `bátorságra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.
Van úgy az ember,
`ôszinteségre` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.
Van úgy az ember,
hogy `építeni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szállani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.
Van úgy az ember,
hogy az `Összhangra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtô úton - lelke káoszáig...
Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gôgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy ôzgidácska ártatlan fejét:
Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül elôre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belôle.
És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már elôre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belôle:
Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítô áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához. |
|
| |
|
2 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-30 16:47:22, szerda
|
| |
| |
Csabai Lajos:Érintés
Mikor szép fejed álomra hajtod,
Tudom,nincs veled senki sem.
Leeresztett redőnyöd,zárt ajtód mögött
Altató dajkád csak a gyötrelem.
Mikor bús fejed álomra hajtod,
S a köddé folyt időbe néz szemed,
a fájdalom is csak egy imbolygó folt csupán.
Te nem tudod,de én ott vagyok veled.
Kulcslyukon át osonok be hozzád.
Szellem szárnyon,mint a képzelet.
Megigazítom rajtad gyűrött takaród,
Gyengéden megsimogatom fejed.
Egy pillanat,s újra itthon vagyok.
Sugárzik,melegség járja át szívem.
Ha te nem is érzed,öröm,hogy én tudom:
Véled a fényt sikerült ma megérintenem.
Mert senki vagyok,ha nem szerethetek!
Poshadt vizű tó csak egész életem.
De ha van,ki szomjazza érintésem,
Kristályvizet adó forrás lesz szívem...
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-30 15:53:07, szerda
|
| |
| |
gondoltam el hozom Nektek is!Nekem nagyon tetszett!!
A lány végre rászánta magát és elindult.Elindult megkeresni az Időt.Hiszen orvosra volt szüksége,s azt mondták,az Idő minden sebet begyógyít.Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán,mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni.Néha úgy látszott,már-már eltűnik,de elég volt egy zaklatott álom,egy illat,mely megtalálta,egy zene,mely fülébe kúszott,vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat,és a seb újra és újra felszakadt.S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat,amit szeretett volna már elfelejteni.
S most itt van,hogy gyógyírt keressen a bajra.Becsöngetett.Egy férfi nyitott ajtót,s mosolyogva betessékelte.Azt mondta,ő a Felejtés,és régóta dolgozik az Időnek.Hellyel kínálta a váróteremben,ahol már igen sokan ültek.Nem látott senkin sebeket.Igaz,az övé sem látszott.Annál szembetünőbb volt a tekintetek furcsa,megtört fénye.Mind ránéztek,mikor belépett,s csendesen helyet szorítottak maguk mellett.Csend volt.Nem szólt senki egy árva szót sem,csak lopva tekingettek egymásra.Az nyílvánvaló volt,hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak eltávolíttatni.S hogy ki mekorrát,azt a tekintete árulta csak el.Hirtelen lesütötte a szemét,nem akarta,hogy a többiek szánakozzanak rajta,miféle bánatot hordoz.Bár lehet,hogy semmiség a többiekéhez képest,s akkor meg furcsának tünhet,hogy ő is itt ül.
Lassan fogytak mellőle a páciensek,s egyszer csak ő következett.Ott állt szemben az Idővel,s hirtelen nem tudta mit is mondjon.Számonkérje,hogy miért nem tette eddig a dolgát?Vagy töredelmesen bevallja,hogy valójában nem is akar felejteni?Az Idő,mint aki megérezte vívódását,lágyan a vállára tette a kezét,s mélyen a szemébe nézett.Kérdések nélkül is látta benne az éveket,az átvirrasztott éjszakákat,a mosolytalan órák kínkeserveit,S ahogy ott álltak szemtől szemben,megértette végre,az Idő felette áll mindennek.Uralja őt,de szereti és az ő oldalán áll.Ekkor,szinte varázsütésre,belépett a Felejtés.Kettejük közé lépett,és megkérdezte:akarsz engem?Itt és most?A lány könnyekkel a szemében bólintott.A férfi átölelte,és lágyan megcsókolta.
Nem tudta,mi történt ezután,csak arra emlékszik,hogy az Idő már sehol sem volt,megszünt létezni.Mint az a seb,mely már csak egy apró foszlány az emlékek között.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Az életről |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2008. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
327 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 460
- e Hét: 2643
- e Hónap: 5864
- e Év: 31992
|
|
|
Offline
