|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2016-06-11 21:32:00, szombat
|
|
|
A szeretet az élet -
A Szeretet mostanság igen ritka vendég,
Bizakodunk, talán nem mentél el még.
Te vagy az emberek szívének melengetője,
A hűség és a tisztesség összekötője.
Szeretet nélkül nincs igazi élet,
Nincs ki igazán simogat téged.
A gyermek, ki az édesanyját átöleli,
Tudjuk, hogy a szeretetét fejezi ki.
Sajnos vannak még göröngyös utak,
Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.
Ott nincs is harmonikus élet,
Csak évek múlnak el a reménytelenségbe.
Szeretet ez az érzés a jó Isten ajándéka,
Minden ember életének méltó hagyatéka.
Ha a szeretet, tisztesség itt marad nálunk,
Szebb lesz életünk és soha el nem válunk...
Minden embernek, szíve, vágya,
Hogy boldogságát egyszer megtalálja.
Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,
Boldogok igazán csak akkor leszünk... |
|
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-11 21:29:55, szombat
|
|
|
A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret.
(Gray Chapman) |
|
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
2016-06-11 21:28:35, szombat
|
|
|
Vallomás...
Szeretlek égi áhítattal,
Híven, örökké, igazán.
Oly tiszta, mint a nap, szerelmem,
És mély, miként az óceán.
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb, mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt meg ízlelém,
Az én szerelmem az élet maga.
Szeretlek forró indulattal,
Lobogva, kéjjel, lángolón.
Oly forró, mint a tűz, szerelmem,
S minként a tűz, oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan, nem álom életem,
Ha te hajolsz áldólag én fölém.
Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó, mint a nap, szerelmem,
S háborgó, mint az óceán.
Önön világát nem szeretheti
Jobban az Isten, mint én tégedet;
A láng, mely a világot élteti,
Halált is oszt, mert vég nélkül szeret.
Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány:
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomány?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra irigy, gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!
Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni, sírni kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szívem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni, bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi, csontfalak.
Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár, de hervadatlan,
Örök, mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy, mint a büszke csillagok,
Nagy szíveden a mennyet élvezém,
Szívünkben halhatatlan láng lobog,
Hiszlek, szeretlek és reméllek én!
Kosztolányi Dezső |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2016. Június
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
27 | 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
8 db bejegyzés |
e év: |
40 db bejegyzés |
Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 526
- e Hét: 1695
- e Hónap: 2962
- e Év: 16553
|
|
|