|
2018-06-18 18:15:00, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Magány
Itt élsz mellettem, mégis üres a ház.
Kihűlt az érzelem, kihűlt az ágy.
Nincsenek már szavak, sem mondatok,
ajkunk csendként hallgatott, ha egymás
szemében kerestük az elmúlt tegnapot.
Rozsdamarta emlékeink megporosodva
szunnyadnak jéghideg lelkünk rejtett zugaiba,
s a valaha remélt álmokra szétporladva simul,
az idő alkotta, barázdált ráncok lenyomata.
Lézengünk egymástól távol gondolatban,
s a ki nem mondott szavak fájnak a legjobban,
mert érzem, hogy nincs visszaút,
hisz ahol szó sincs, ott már
nem segít a múlt.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGÁNY |
|
|
|
Címkék: szétporladva, megporosodva, gondolatban, rozsdamarta, szunnyadnak, hallgatott, barázdált, csendként, lenyomata, nincsenek, lézengünk, legjobban, egymástól, mellettem, emlékeink, magdolna, kerestük, visszaút, mondatok, tegnapot, szemében, jéghideg, zugaiba, rejtett, alkotta, érzelem, lelkünk, álmokra, mondott, fájnak, szavak, ráncok, remélt, magány, valaha, kihűlt, elmúlt tegnapot, valaha remélt,
|
|
Offline
