|
2018-06-25 19:32:52, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Öregek
`Kodály Zoltán mesternek`
Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé --
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban --
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízüen --
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."
A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata --
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
"No gyere, tedd le."
Weöres Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
Címkék: ellentmondást, parancsszavát, napsugárban, bandukolnak, gyerekfejen, üldögélnek, rettenetes, leláncolva, cipekednek, leszórtak, tenyérrel, csüggeteg, leláncolt, katlanban, mesternek, gyertyán, nyujtott, ablakból, megettek, szekéren, senkinek, idegenül, napsugár, karjukon, egykedvü, szüksége, csomagol, alusznak, tornácon, hazafelé, tavaszi, kezekre, hervadt, levelek, dalolja, sincsen, ablakból néha, templom előtt, sárga porban, utcán bottal, szőke gyerekfejen, békó karjukon, Weöres Sándor,
|
|
Offline
