|
2018-06-29 13:22:27, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
AKKOR MINDEGY
Jámbor pillantásod megigézett,
Ám tudom, ott sajog még belül.
Én nyugalmat adok, ha kéred,
Zsongó elméd pihegve szenderül.
Hogy jött, nem tudom, azt sem mikor megy,
Csak ültem itt, magamba fordulva,
De ha velem vagy, letaglóz a kegy,
Mi szipogva siratná, ha múlna...
Kínzom magam, Isten tudja miért,
De nekem meg ne mondja senki sem!
Ki betűt vetett, s parány volt, míg élt,
Holtan, nyomott hagyott a szíveken...
Mennybe készülök, de most nem várnak,
Tennem kell még, látnom és éreznem!
Utat vájjak életnek, s halálnak,
Hőn megszoríthasd vénülő kezem!
Vigyázok rád élet, míg itt vagyok,
S ha nem leszek, sirass egyetlenem!
Akkor mindegy élek é, vagy halok,
...Ha szívek gyógyulnak verseken...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
Címkék: megszoríthasd, pillantásod, gyógyulnak, megigézett, egyetlenem, szenderül, nyugalmat, készülök, szíveken, letaglóz, vigyázok, halálnak, fordulva, verseken, szipogva, éreznem, siratná, mindegy, magamba, nyomott, mennybe, életnek, hagyott, pihegve, tennem, várnak, vájjak, látnom, mondja, vénülő, parány, vetett, holtan, kínzom, vagyok, szívek, Árvai Attila, AKKOR MINDEGY,
|
|
Offline
