|
2018-07-10 18:57:16, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
William Wordsworth:TÜNEMÉNY
Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.
Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...
( Babits Mihály ford.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: wordsworth, mindennapi, könnyűség, tünemény, látomány, megállít, csillaga, többször, mozdulat, primitív, nyomában, parancs, hajnali, asszony, útitárs, william, lélegző, gyengéd, szilárd, küldött, először, angyali, mihály, tiszta, nyájas, kísért, ütemét, meglep, remény, vigasz, alakja, házias, lelket, lépése, babits, alkony, perc dísze, alkony hozzá, William Wordsworth, Babits Mihály,
|
|
Offline
