|
2018-07-13 21:59:03, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Úton
Ki nem mer az útra lépni, ne tegye,
Ha nincs hozzá hite, elég ereje.
Mert a csillag nagyon szomorún ragyog,
A bánattól, mint egy árva elhagyott.
Kövek, dombocskák, rögök,
Velejárója az útnak, s örök.
Azért kell a Csillag fénye,
Ragyogja be az utat végre.
De hinni kell a fénynek,
Ha nem jönnek a rémek.
Majd segít a Hold is hinni,
Nem kell a hit nélkül élni.
Az út amelyen jár az ember,
Lehet rögökkel kirakva kővel,
De a Nap megvilágítja időben
Az úton a porszemet is bőven.
Az életúton végig kell menni
Egy lépést sem lehet kihagyni.
Ember ne járj lehajtott fővel
Hidd el, a Nap boldogan jő fel.
(ismeretlen) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
Címkék: megvilágítja, velejárója, dombocskák, ismeretlen, elhagyott, lehajtott, porszemet, szomorún, bánattól, életúton, kihagyni, ragyogja, rögökkel, boldogan, fénynek, csillag, kirakva, amelyen, nélkül, időben, lépést, nagyon, ragyog, jönnek, rémek, azért, lehet, hinni, fénye, ember, végre, kővel, kövek, nincs, tegye, fővel, útra lépni, csillag nagyon, árva elhagyott, utat végre, életúton végig,
|
|
Offline
