|
2018-07-15 16:25:08, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Gyurkovics Tibor: Négy évszak
Valakitől én azt tanultam,
a szeretetnek nincs határa,
nagy kék kabátban volt, hajára
hó hullt a sál mellett csokorban,
s kiment a ház nagy udvarába.
Ment lefelé a hóesésbe,
a lépés örök ütemével,
mint aki tudja, sose ér el
a tájba csúszó feledésbe,
de az ablakba mégse néz fel.
A sárgakockás sál világít
a szürkületben, mint lámpa,
lebeg a szélbe kék kabátja
s úgy halad tovább fától-fáig,
amíg a szem még visszarántja.
Tavasszal aztán mit sem értve
figyeltem a virágokat kint,
hogy nyílnak-e olyan nagyot, mint
ahogy valaki megígérte,
ki vállalta a legnagyobb kínt.
Azt mondta, hogy a szeretetnek
szabálya nincs, de mint a rózsa
kinyílik egyszer s elborítja
az utakat, a fát, a kertet
s levelét az ajtóba dobja.
Még óvni sem lehet a kíntól,
tövisek közt fog vágyakozni,
a földben nyugszik, százezernyi
kapától, daltól meg nem indul,
- egyszerűen fog fölfakadni.
A nyár úgy fekszik, mint a róka
a kert végében összegyűrve,
leégve aranyra, vörösre,
prémmé és szőrré kunkorodva,
a kertbe feküdt, mint egy ölbe.
A méz pedig öblös pohárban
áll a verandán tétovázva,
szilárdan s könnyen, mint egy ábra,
melyben jövő és elmúlás van
ikrás anyaggá összezárva.
Ki jöhet itt? Ki érti ezt meg?
A teljesült virág sem édes?
Az ember hitvány életéhez
kapott kölcsönbe kis szerelmet,
amit aztán holtáig érez?
Ne mondd, ne mondd! Az ősz kitárva,
mint egy kapu, a távoli
mezőkre és utakra ki,
a szeretetnek nincs határa,
ezt mondta egyszer valaki.
Virágok borítják a kertet
és azután a hóesés,
ott megy valaki. Lépked és
nagy ára van a szeretetnek,
nemcsak könny, nemcsak szenvedés.
Az udvarból az útra érünk,
ahol a kertek vége van,
mit meg kell tennünk, bárhogyan,
míg arra az ösvényre lépünk,
ahonnan már határtalan. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
Címkék: szürkületben, visszarántja, szeretetnek, sárgakockás, százezernyi, összegyűrve, kunkorodva, összezárva, fölfakadni, gyurkovics, egyszerűen, vágyakozni, legnagyobb, határtalan, kölcsönbe, feledésbe, elborítja, tétovázva, szerelmet, tavasszal, virágokat, figyeltem, megígérte, szilárdan, valakitől, szenvedés, teljesült, bárhogyan, csokorban, kabátban, udvarból, életéhez, tanultam, nyugszik, vállalta, kinyílik, szeretetnek nincs, lépés örök, tájba csúszó, ablakba mégse, virágokat kint, legnagyobb kínt, ajtóba dobja, földben nyugszik, kert végében, kertbe feküdt, verandán tétovázva, teljesült virág, ember hitvány, útra érünk, kertek vége, ösvényre lépünk, Gyurkovics Tibor,
|
|
Offline
