|
2018-07-18 15:55:14, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Hirth Éva
Megfojtanak a sóhajok
Ó, ha még egyszer ölelhetnélek,
tudom, nem menekülnék el tőled,
téged soha többé el nem löknélek,
szorítanám éltető, szerető kezed.
Istenem, milyen bolond is voltam,
magamra haragítottam az életet,
megfordultam, kacagva elrohantam,
nem sajnáltam zokogó lelkedet.
Sóhajaim, úgy érzem, megfojtanak,
már némán megbújnék lelkedben,
de már érzéseim választ nem kapnak,
csak még egyszer ott lehetnék szívedben.
Nem törnék ki két kezedből,
szerelmesen megcsókolnálak,
etetgetnélek két kezemből,
várnám, hogy rám szabaduljanak a vágyak.
A sors keze durván lecsapott rám,
a szellő is a függöny mögé rejtőzik,
a magány maradt, s a kisszobám,
hol testem is csak érted vergődik. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HIRTH ÉVA |
|
|
|
Címkék: megcsókolnálak, szabaduljanak, haragítottam, ölelhetnélek, etetgetnélek, megfordultam, megfojtanak, szerelmesen, menekülnék, elrohantam, szorítanám, szívedben, lecsapott, sajnáltam, megbújnék, lelkedben, kisszobám, kezemből, sóhajaim, érzéseim, lehetnék, kezedből, vergődik, löknélek, lelkedet, rejtőzik, függöny, sóhajok, kacagva, szerető, egyszer, magamra, istenem, választ, várnám, törnék, sors keze, függöny mögé, magány maradt, Hirth Éva,
|
|
Offline
