|
2018-07-25 17:43:42, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Papp Ádám - Várok, csak várok!
Várom, hogy átölelve az élet
peremén ülve a szelekkel
kéz a kézben
tomboljon a lüktetésem.
Egy lassú gitárjáték dallamát
eltéve magamba
felelni akarok vággyal
a tüzes csókra.
Mondd csak, mit üzennek
azok a ki nem ismert szemek?
Mondd el, hogy belőlem
ez nem kell már neked.
Hazudd, hogy jó voltam,
hazudd, hogy igaz,
de miért is tetéznéd keserűségem?
Tudom, hogy nem vagyok az.
Rút karcok nyomait viselem,
de szívemből a szíved nem engedem.
lehetsz bármit, lehetsz bárki.
Nincs más, ki mögé tudnál állni.
Nézd a lelkem; szétmart bódulat.
Nézz meg engem; megyek tovább,
és nem hagyom magamat.
Várok, de közben az úton
maradva kell mennem.
Nem kérhetem, hogy e bánat
a tiéd legyen.
Te jó, te jobb vagy! S míg élek
minden napon áldalak.
Te jó, te jobb vagy!
Örökkön örökké magamban hagylak.
Ha nincs erőm, majd gondolok te rád,
mert ez az, ami újra és újra feléleszt,
s a végén majd - tudom -
ez lesz, ami végleg kivégez. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
Címkék: keserűségem, gitárjáték, lüktetésem, feléleszt, szívemből, tomboljon, szelekkel, dallamát, kérhetem, magamban, átölelve, szétmart, tetéznéd, gondolok, felelni, magamba, bódulat, belőlem, vággyal, maradva, üzennek, magamat, lehetsz, engedem, áldalak, örökkön, viselem, hagylak, nyomait, peremén, kivégez, karcok, lelkem, hazudd, voltam, megyek, lassú gitárjáték, tüzes csókra, tiéd legyen, végén majd, Papp Ádám,
|
|
Offline
