|
2018-09-12 17:02:08, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Erdős Renée: Egyszer megnyugszom
Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.
Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.
Szívem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.
Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.
S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen -
Távol a zaklató álmok, a vágy -
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ.
(1907) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
Címkék: vándorbatyumat, rózsalevelet, könnytelenül, megnyugszom, elrepülnek, látomásain, elfelejtek, ismeretlen, csillagok, zaklatott, csüggeteg, szendergő, emlékeket, makacsúl, közepett, hirtelen, kiszórok, szárnyán, czikázom, kialszom, egyszer, egyedűl, zaklató, vidáman, zivatar, lelkem, miként, minden, szívem, bolygó, nyitok, leszek, álmaim, hordom, fáradt, felhők, vihar után, űrben bolygó, zaklató álmok, vágy –, nagy éjben, Erdős Renée,
|
|
Offline
