|
2018-09-12 19:43:56, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Shelley:
A lepke vágya
A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az ízérzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mi kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész,
s kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.
Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt szívem,
s mi megindítaná az eget,
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppent az ég felé.
(Kálnoky László fordítása) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: fényszomjat, megindítaná, szennyezem, megfojtani, kétséggel, kiröppent, kedvesebb, fordítása, szerelem, ízérzést, szánalom, rántanak, áhitatot, shelley, kapuján, emberek, csillag, kálnoky, vágyát, merész, szívem, remény, gyaláz, hívnak, lászló, mástól, vágyat, sárba, józan, neked, sötét, rokon, tőled, vágya, lepke, lepke vágya, sárba rántanak, lepke vágyát, csillag után, Kálnoky László,
|
|
Offline
