|
2018-09-16 13:44:33, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Reményik Sándor- Úgy fáj minden...
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó símogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
száraz kórók és keserű füvek,
minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
és szent a szív, mely küldi őt ezen,
s mely liliomok magvát hinti el
ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél,
mely liliomok messze magvát hozza,
magot, melyből a békesség kikél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR |
|
|
|
Címkék: ördögpalánták, általreszket, rejtekúton, megtalálni, ágaskodnak, kihajtott, szívemből, elaltatja, reményik, mozdulat, ringatja, szívembe, liliomok, szívemen, békesség, különben, símogat, idebenn, vezetőt, melyből, bogáncs, benőtte, muzsika, kínokat, ösvényt, száraz, minden, magvát, multat, hozzám, álomba, keserű, mártír, rajtok, messze, sándor, szívembe talál, szívembe vezetőt, békesség kikél, Reményik Sándor- Úgy,
|
|
Offline
