|
2018-09-21 12:03:02, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Szabados István:
Fáj a régi szerelem
Süvít a szél az öreg hárs felett,
felhők úsznak a Napsugár helyett.
Bújik a kis madár a sűrű lomb között,
remegve fut a nyúl, mint egy üldözött.
A távolba megszólal egy bús gitár,
reményt vesztett életének szomorú hangja szál.
Eldalolja mennyire fáj a régi szerelem,
elviszi a hangját messze a végtelen.
Elszáll messze-messze a hegyeken túl,
siratja a boldogságot a könnye a gitárra hull.
Eldalolja mily kegyetlen fájó ez az élet.
Bejárja a horizontot e boldogtalan ének.
2008. május 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZABADOS ISTVÁN |
|
|
|
Címkék: boldogtalan, boldogságot, horizontot, megszólal, eldalolja, kegyetlen, mennyire, napsugár, üldözött, életének, vesztett, szerelem, szabados, végtelen, hegyeken, reményt, távolba, bejárja, gitárra, siratja, hangját, remegve, elszáll, elviszi, szomorú, helyett, könnye, hangja, messze, istván, között, felhők, felett, úsznak, bújik, madár, régi szerelem, öreg hárs, sűrű lomb, távolba megszólal, hangját messze, gitárra hull, Szabados István,
|
|
Offline
