|
2018-09-29 17:44:22, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Várnai Zseni - Vénasszonyok nyara
Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.
Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.
Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.
Vénasszonyok nyarának is becézik
ez őszi fényt, mely édes, mint a méz,
mintha tündérek ujjai sodornák
aranyszálait, ettől oly mesés.
Kiket zord évek vad vihardúlása
oly sokszor vert, legyen miénk a fény,
hadd üljön meg, mint szentek glóriája
öreg anyók fáradt ezüst fején.
Aranypalást borítsa gyenge vállunk,
mely görnyedez, mint sok gyümölcstől a fák,
legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk,
ez jár nekünk...ugye, kis ősz anyák?! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VÁRNAI ZSENI |
|
|
|
Címkék: vénasszonyok, aranyszálait, gyümölcstől, aranypalást, vihardúlása, ifjúságunk, görnyedez, csontomig, csókjától, bölcsebb, gyógyító, sodornák, glóriája, érlelője, tündérek, nyarának, tűzitalú, magamról, beszélek, lelkesül, fénytől, delejét, melegét, sokszor, magamba, borítsa, mélyebb, mielőtt, hevének, vállunk, fényért, becézik, szentek, várnai, fáradt, kicsit, kicsit magamról, nyár hevének, szőlő érlelője, gyógyító sugár, tűzitalú nyár, Várnai Zseni,
|
|
Offline
