|
2018-10-22 16:23:21, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Lányi Sarolta: Búban virító titok
Csak az én két vállam hordja súlyát
Csak az én mellem viselje búját -
Viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?
Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád súrolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel. ) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.
Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rám égetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban. . .
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - LÁNYI SAROLTA |
|
|
|
Címkék: nagyranyílt, titkomnak, mindennél, szeretlek, szemekkel, hordozom, mosolyog, szerelem, százszor, bélyeget, boldogan, titokban, házfalat, fájósan, sarolta, esetleg, égetett, aszfalt, viselje, látott, szembe, súrolt, nedves, áldott, jártál, minden, jobban, mellem, hordom, súlyát, hordja, szemed, vállam, viruló, virító, vagyok, Lányi Sarolta,
|
|
Offline
