|
2018-10-28 14:57:29, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
B.Huszta Irén: Őszi alkony
Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.
Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!
Boldog vagyok, hogy rám tekint
Egy őszi napsugár megint,
Mielőtt végleg eltűnik...
Amott fönn már a hold virít.
Nem mondhatom el - nincs kinek -
Apró, de mély örömömet,
Hogy lelkem zenével tölti meg
Az őszi nap, mely rám nevet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
Címkék: varázslatos, beszélhetek, szeptemberi, magányomat, harangszó, mondhatom, herceget, alkonyat, szökőkút, napsugár, örömömet, örömről, gondról, zenével, véletek, eltűnik, mielőtt, emberek, annyit, tekint, lelkem, végleg, megint, boldog, vagyok, zendül, alkony, huszta, kíséri, virít, nevet, nincs, moraj, kinek, tölti, amott, szeptemberi alkonyat, őszi napsugár, hold virít, Huszta Irén,
|
|
Offline
