|
2018-10-28 15:10:33, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
B. Huszta Irén: Vihar
Ma szél dühöng a fák között.
Az ég sötétbe öltözött,
de csillagok se látszanak,
kihunyt a nap egy perc alatt.
Alácikázó villanás
után a tompa robbanás
a föld felett, az ég alatt,
mögötte méla csönd fakadt...
Aztán morogta hangosan;
e szép világnak vége van.
Az ég nyilát kilőtte ránk -
kettéhasadt az almafánk...
...és megrepedt az ég hasa,
özönvíz lett és éjszaka
kopogtatott az ablakon,
s a jégdió a vállamon.
Tengernyi sár az kerteken,
virága vérzik csendesen,
sok ág halomba fák alatt
a vad viharba törve halt.
Halott virág, halott az ág,
meghalt a nap. Haló világ!
Zokogja bűneink az ég;
Talán még nincsen itt a vég... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
Címkék: kettéhasadt, kopogtatott, tengernyi, látszanak, alácikázó, megrepedt, csillagok, csendesen, öltözött, robbanás, világnak, villanás, almafánk, hangosan, kerteken, vállamon, kilőtte, meghalt, halomba, bűneink, mögötte, morogta, zokogja, éjszaka, viharba, özönvíz, sötétbe, nincsen, kihunyt, ablakon, vérzik, nyilát, virága, fakadt, között, dühöng, perc alatt, tompa robbanás, föld felett, Huszta Irén,
|
|
Offline
