|
2018-11-18 17:25:13, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Múltban járva
Most, hogy lassan az életnek is vége,
újra feltör bennem a régmúlt szép emléke.
A gyermekkori csínytevések, kamasz-szerelmek,
első lopott csókjaim, melyek tűzként égettek.
Visszagondolok a sok édes hazugságra,
amit anyámnak vallottam, mikor hajam ráncigálta,
s mikor féltőn óvó szívével megszidalmazott,
mert én az okos tini-bohó rajta kacagott.
Áradoztam anyámnak, milyen szép az élet,
s közben nem vettem észre, könnyein át, nézett,
s könnyeivel sírta el, hogy minden, amit látok,
nem mások, mint illúziók, hamis délibábok.
Bocsáss meg anyám, hogy kikacagtalak,
s hogy fájdalmas könnyeid is, csak mosolyt láttattak,
de ma már én is tudom, így az élet alkonyán,
hogy a legigazabb szívű ember, te voltál anyám.
Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
Címkék: megszidalmazott, visszagondolok, csínytevések, kikacagtalak, gyermekkori, hazugságra, legigazabb, könnyeivel, ráncigálta, fájdalmas, vallottam, láttattak, szerelmek, áradoztam, délibábok, szívével, könnyein, alkonyán, anyámnak, kacagott, illúziók, csókjaim, magdolna, könnyeid, mosolyt, múltban, életnek, bocsáss, régmúlt, égettek, tűzként, melyek, féltőn, bennem, feltör, minden, régmúlt szép, gyermekkori csínytevések, okos tini-bohó, élet alkonyán, legigazabb szívű,
|
|
Offline
