2009-12-25 12:05:20, péntek
|
|
|
|
|
|
Karácsonyfa
A hivatalos kereszténység felvétele előtti időben szokás volt az úgynevezett szent fák előtt fényeket gyújtani. Kr. u. 452-ben azonban ezt a római katolikus egyház betiltotta.
Nagy Károly császár 800 körül a törvényeket és rendelkezéseket tartalmazó 'Capitularia' című művében hasonló módon betiltotta a fák és a kutak kivilágítását is. Érthető a tiltás, ha tudjuk, hogy az 'Yggdrassil' (kőris) világfát, amelyen egy északi legenda szerint Wotan függött, egy szent kút mellett elhelyezkedő örökzöld faként írják le. A kereszténység előtti néphitet módszeresen igyekeztek kiirtani.
Egy másik feldíszített fa az volt, amelyet a korai középkorban mindszentekkor és halottak napján (november 1-én és 2-án) a templomok bejáratánál állítottak fel. Ezt gömbökkel díszítették, melyek az elhunytak lelkeit szimbolizálták. Nagyon valószínű, hogy a gömbdíszek használatának szokása innen került át a karácsonyfára, így az az évszázadok során az életfa, a fényfa és a túlvilágfa egyfajta kombinációjává vált.
A karácsonyfa közvetlen előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet.
Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek.
Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.
A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. Magyarországon először Brunswick Teréz martonvásári grófnő, az első magyarországi óvoda megalapítója állított karácsonyfát 1824-ben.
Hazánkban csak a 19. század második felében kezdett elterjedni a szokás. Először csak a nemesi családoknál, majd a módosabb polgári otthonokban is megjelenik az ünnep jelképe.
A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle.
A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.
|
|
|
0 komment
, kategória: ÜNNEP - KARÁCSONY |
|
Címkék: szalmafigurákkal, rendelkezéseket, tulajdonítottak, magyarországon, szaloncukorral, hagyományokban, szimbolizálták, kombinációjává, mindszentekkor, hagyományosnak, használatának, függesztették, hagyományosan, kivilágítását, vízkeresztkor, karácsonyfára, közvetítéssel, magyarországi, kereszténység, arisztokrácia, üveggömbökkel, martonvásári, feljegyzések, megalapítója, karácsonyfát, feldíszített, elhelyezkedő, karácsonyfa, díszítették, bejáratánál, környékének, kökénybokor, világháború, mézesbábbal, középkorban, díszítettek, hivatalos kereszténység, úgynevezett szent, római katolikus, kutak kivilágítását, északi legenda, kereszténység előtti, másik feldíszített, korai középkorban, templomok bejáratánál, elhunytak lelkeit, gömbdíszek használatának, túlvilágfa egyfajta, karácsonyfa közvetlen, pogány hagyományokban, szokást ismerték, zöldág általában, Nagy Károly, Brunswick Teréz,
|
|