|
2018-03-24 18:38:47, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Szuhanics Albert:
A csönd hangjai
Átölel a csönd engemet,
simogatja bús fejemet.
Mint anya, ha dallal ringat,
s égbe száll egy édes illat.
Dédelget, mint jó nagymama,
hófehéren ragyog haja.
Olyan, mint a meszelt házak,
mikor déli fényben állnak.
Nem kérek én már egyebet,
csak egy órát csendben legyek!
Olyan a csönd, mint egy szép nő,
hallgatagon is enyém ő.
Csönd hangjai elringatnak,
olykor könnyű álmot adnak.
Milyet anyám nem adhatott,
karjaiban gyermek vagyok.
Mint a falvak vén harangja.
mikor lemegy bágyadt napja,
Álmatagon kondul végül,
Pszt...! Az éjbe beleszédül. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZUHANICS ALBERT |
|
|
|
Címkék: elringatnak, hallgatagon, beleszédül, álmatagon, hófehéren, simogatja, karjaiban, szuhanics, dédelget, harangja, nagymama, csendben, adhatott, meszelt, fejemet, gyermek, hangjai, fényben, engemet, egyebet, bágyadt, könnyű, olykor, milyet, vagyok, állnak, legyek, ragyog, dallal, kondul, átölel, albert, lemegy, ringat, falvak, csönd, csönd hangjai, csönd engemet, édes illat, meszelt házak, órát csendben, éjbe beleszédül, Szuhanics Albert,
|
|
Offline
