|
2018-11-30 17:42:39, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Felhőbe rejti szép szemét,
aludni tér a nyár,
a strandföveny, a csúszdapark,
a part is néma már.
Csak szél suhan a fák alatt,
kereng a rőt levél,
dió feszít az ághegyen,
leugrik, s földet ér.
Utánaszökken számtalan
- vagy száz meg száz darab -,
mi éretlen, az pár napig
még fenn, a fán marad.
Aludni tér az almafa,
a tölgy a kert mögött,
és varjú mondja: - Jaj, de kár,
a nyár már megszökött!
Bogárkát, hernyót, kis csigát
hív ott, a rőt avar:
- Nem bánthat itt a zord hideg,
rejtőzz el, jöjj hamar!
Tudd, ha a felhő pelyhezik
a bérc, a hegy felett,
ölemben minden aprónép
majd békén szendereg.
(2012. szeptember 18.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: strandföveny, utánaszökken, csúszdapark, megszökött, szeptember, számtalan, pelyhezik, szendereg, ághegyen, bogárkát, bánthat, ölemben, leugrik, rejtőzz, éretlen, felhőbe, aprónép, hernyót, feszít, almafa, aludni, földet, kereng, csigát, minden, szemét, felett, mondja, mögött, napig, suhan, marad, darab, rejti, hideg, tölgy, kert mögött, zord hideg, felhő pelyhezik, hegy felett, Mentovics Éva,
|
|
Offline
